Erdei lángvirág 'Clouds of Perfume' Phlox divaricata 'Clouds of Perfume'

Termék részletes leírása

Erdei lángvirág 'Clouds of Perfume' - az erdei lángvirág alacsony fajtája, amelyet erős illata és tiszta világoskék vagy levendulakék virágszíne miatt szelektáltak. Tömött, ugyanakkor enyhén kúszó párnákat fejleszt, hajtásai a talajjal érintkezve meggyökeresedhetnek, és fokozatosan zárják a felületet. Kifejlett korában körülbelül 20–30 cm magasra és 20–40 cm szélesre nő. Levelei oválisak vagy lándzsásak, finoman szőrösek, tavasszal friss zöldek, és télen is gyakran részben zöldek maradnak. Április végétől májusig, magasabb fekvésben általában júniusig, a levelek fölött laza, 2–3 cm széles virágokból álló bugákat hoz. A virágok legfőbb jellemzője az édes illat, amely utak mentén és a kert bejáratánál érvényesül a legjobban, emellett a beporzókat is vonzza. A virágszárak rövid ideig vágott virágként is felhasználhatók, főként kisebb csokrokba. A fajtát tavaszi talajtakaróként ültetik félárnyékba és árnyékba, cserjék alá vagy természetes hatású évelőcsoportokba, ahol jól illik a kaukázusi nefelejcshez, a püspöksüvegekhez, a hunyorokhoz, a keltikékhez, a berki szellőrózsához és a páfrányokhoz. A gyakrabban kínált 'Blue Moon' fajtához képest finomabb habitusú, és érdemes gondosabban megelőzni a lisztharmatot.

Termesztés: Az erdei lángvirág megbízható termesztéséhez a félárnyék vagy a szórt árnyék, valamint a szélvédett, magasabb páratartalmú termőhely válik be. Teljes napon főleg hűvösebb fekvésben és egyenletes nedvesség mellett marad meg. A legjobb számára a humuszos, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nyirkos talaj, körülbelül 5,5–7 pH-értékkel. A nehéz agyagtalajt komposzttal és apró szemű drénréteggel érdemes lazítani, könnyű talajon pedig a lombkomposzt- vagy humuszréteg tompítja a hőingadozást és csökkenti a kiszáradást. Márciustól októberig ültethető, leggyakrabban tavasszal vagy kora ősszel, 35–40 cm-es tőtávolságra, ami négyzetméterenként körülbelül 6–8 db-nak felel meg. Az ültetést követő első évben fontos a rendszeres öntözés, később a rövid szárazságot is inkább nehezen viseli. A trágyázás általában tavaszi komposztpótlásra korlátozódik, a túlzott nitrogén laza, betegségekre fogékonyabb növekedést okoz. Virágzás után a szárakat gyakran visszavágják, hogy a tő besűrűsödjön és jobb legyen a légáramlás, a tövek néhány év után megújításként szétoszthatók. Edényben drénréteg és gyakoribb öntözés mellett fejlődik jól, mert a gyökérlabda gyorsabban kiszárad. A leggyakoribb probléma a lisztharmat száraz és forró nyáron, ritkán takácsatkák vagy a nyulak okozta rágás is előfordul. Meleg és nyirkosabb fekvésben a jobb légáramlás érdekében a nagyobb, akár 45–60 cm-es tőtávolság is indokolt. A begyökeresedett tövek általában körülbelül −34 és −40 °C közötti fagyot is elviselnek, a frissen ültetett növények hótakaró nélküli fagyban már −28 °C körül is károsodhatnak.

Szerző: Kristýna | Revízió: 03.02. 2026