Erdei pajzsika 'Crispa-Cristata' Dryopteris filix-mas 'Crispa-Cristata'

Termék részletes leírása

Erdei pajzsika 'Crispa-Cristata' - az erdei pajzsika kerti formája. Feltűnően hullámos szegélyű, fésűszerűen taréjos végű leveleiért kedvelik. A fajta a régóta termesztett európai szelekciók közé tartozik, és egyenletes megjelenéséért értékelik, amely félárnyékban sem változik. Rövid rizómából nő, és sűrű tövet fejleszt, amely kifejlett korában nagyjából 50–80 cm magas és 40–60 cm széles. Levelei tavasszal a feltekeredett hajtásokból bontakoznak ki, nyáron üdezöldek maradnak, fonákukon sorokba rendeződő spóratartók képződnek. A fodrozottság főként a szegélyeken és a végeken látható, ahol a levélkék finom taréjokká ágaznak el, így az egyszínű zöld is plasztikusan hat. Kompozícióban a nagy levelű évelők, például az árnyékliliomok, a rodgersiák vagy a hunyorok ellenpontja, és lágyabbá teszi az átmenetet a fás szárú növények és az aljnövényzet között. Jól társítható tüdőfüvekkel, tűzesőkkel és tavaszi hagymás növényekkel, amelyek még a páfrány leveleinek teljes kibomlása előtt virágoznak. Az alapfajhoz hasonlóan fogyasztásra nem alkalmas, rizómája keserű anyagokat tartalmaz, amelyeket régen a népi gyógyászatban használtak. Enyhe teleken a lomb egy része tavaszig megmaradhat, nedves hó után azonban a levelek gyakran letörnek, és a tő az új hajtásokra vár.

Termesztés:  Félárnyékban vagy árnyékban, szélvédett helyen, nyugodtabb, párásabb mikroklímában válik be, például ritkás lombkorona alatt. A legmegfelelőbb a humuszos, tápanyagban gazdag, tartósan üde, ugyanakkor jó vízáteresztő talaj. Fontos a vízelvezetés, mert a téli pangó víz károsítja a rizómát. Az enyhén savanyú vagy semleges talajt kedveli, nagyjából pH 5,5–7,0 között. Ültetése márciustól májusig, majd szeptembertől októberig a legsikeresebb, nyári ültetésnél gyakoribb öntözéssel kell számolni. Az öntözés az első évben és hosszabb aszályos időszakokban kulcsfontosságú, begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós vízhiány azonban rövidebb, elszáradó leveleket eredményez. Mérsékelt trágyázás elegendő, általában tavasszal egy adag komposzt vagy lombkomposzt, a túlzott nitrogén puhább leveleket eredményez. A metszés az idős és sérült levelek eltávolítását jelenti a tél végén vagy kora tavasszal, hogy az új hajtások tisztán bújhassanak elő. A lombkomposztból vagy finom kéregből készült talajtakaró stabilizálja a nedvességet, és védi a gyökérnyakat a hőmérséklet-ingadozástól. Edényben is nevelhető mélyebb cserépben, vízelvezető réteggel és humuszban gazdag, durvább szemcséjű anyaggal kevert közegben, télen elengedhetetlen a túlöntözés elkerülése. Spórás páfrány, nem virágzik és nem ad termést. A beérett tövek fagytűrése nagyjából -28 és -30 °C között van, hótakaró nélküli fagyban a levelek már -10 és -15 °C körül is károsodhatnak. Ajánlott ültetési távolság 45–60 cm, a tő várható méretétől függően. Rossz légmozgás esetén levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, túl nedves talajban rizómarothadás. A kártevők közül a csigák a fiatal hajtásokat károsítják, edényben néha ormányosbogár (Otiorhynchus) is megjelenik, kezdőknek a túlöntözés nélküli egyenletes nedvesség a legmegbízhatóbb.

Szerző: Kristýna | Revízió: 21.01. 2026