Erdei pajzsika 'Crispa-Cristata' - Dryopteris filix-mas 'Crispa-Cristata' Dryopteris filix-mas 'Crispa-Cristata'

Termék részletes leírása

Hímnöspáfrány 'Crispa-Cristata' - a hímnöspáfrány kerti változata, melyet feltűnően hullámos szélei és fésűs-tarajos levélvégei miatt értékelnek. A kultivár a hosszú ideje termesztett európai válogatások közé tartozik, és stabil megjelenéséért értékelik, amely még félárnyékban sem változik. Rövid gyöktörzsből nő, és sűrű csomókat képez, amelyek kifejlett korban körülbelül 50–80 cm magasak és 40–60 cm szélesek. A tavasz a tekeredett hajtásokból tör elő, nyáron friss zöldek maradnak, és a fonákjukon sorokban rendezett spórás foltok képződnek. A göndörség főként a széleken és a végeken figyelhető meg, ahol a levélkék finom fésűkké ágazódnak szét, így még az egyszínű zöld is plasztikusan hat. Kompozícióban kontrasztként szolgál a nagylevelű évelőkkel, például a Hostákkal, Rodgersekkel vagy a Helleborusokkal, és lágyítja az átmenetet a fás növények és az aljnövényzet között. Jól kombinálható tüdőfűvel, tűzvirággal és tavaszi hagymásokkal, amelyek még a páfrány leveleinek teljes kibontakozása előtt virágoznak. Mint a faj, a növény fogyasztásra alkalmatlan, és a gyökértörzs keserű anyagokat tartalmaz, amelyeket történelmileg a népi gyógyászatban is felhasználtak. Enyhe teleken a lomb egy része átvészelheti a tavaszig, de a vizes hó után a levelek gyakran eltörnek, és a tövét új hajtások várják.

Növesztés: Félárnyékban vagy árnyékban, szélvédett helyen és nyugodtabb mikroklímában, megnövekedett páratartalommal, például ritkás fák alatt ajánlott. A talaj leginkább humuszos, tápláló és tartósan friss, ugyanakkor vízáteresztő. Fontos a vízelvezetés, mert a téli pangó víz károsítja a gyöktörzset. A talaj reakciója enyhén savanyú vagy semleges, kb. pH 5,5–7,0. A telepítés március és május, valamint szeptember és október között a legkedvezőbb, nyári telepítés esetén gyakrabb öntözéssel kell számolni. Az öntözés kulcsfontosságú az első évben és hosszabb szárazságok idején, gyökerezés után elviseli a rövid szárazságot, de a hosszan tartó szárazság rövidíti és kiszárítja a leveleket. Az öntözés mérsékelt, általában tavaszi komposzt vagy avar hozzáadása elegendő; a túlzott nitrogénellátás lágyabb levelekhez vezet. A metszés az idős és sérült levelek eltávolítását jelenti tél végén vagy kora tavasszal, hogy az új hajtások tisztán fejlődhessenek. A levél- vagy finom kéregmulcs stabilizálja a nedvességet és védi a gyökérnyakat a hőmérséklet-ingadozásoktól. Konténeres termesztés lehetséges mélyebb virágcserépben, vízelvezető réteggel és humuszban gazdag, durvább frakcióval kevert szubsztrátummal, télen alapvető a túlöntözés korlátozása. Ez egy spórás páfrány, virágzás és betakarítás nélkül. A kifejlett tövek fagyállósága kb. -28 és -30 °C között van, a levelek már -10 és -15 °C között is károsodhatnak hidegben. Az ajánlott ültetési távolság 45–60 cm a tő végső méretétől függően. A rossz légkeringés foltosságot vagy lisztharmatot okozhat, a túlöntözött talajban gyöktörzselhalás. Kártevők közül a meztelencsigák károsítják az új hajtásokat, edényekben néha a boglárkalepke jelenik meg, kezdők számára a legmegbízhatóbb a túlöntözés nélküli egyenletes nedvesség.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026.01.21.