Erdei tupelófa Nyssa sylvatica

Termék részletes leírása

Erdei tupelófa - lombhullató fa, amely Észak-Amerika keleti részéről származik, ahol mocsarak szegélyén, ligeterdőkben és nedvesebb, savanyú, humuszos talajú lejtőkön nő. Hazai viszonyok között szabályos, eleinte keskenyebb, később szélesen ovális koronát fejleszt, amely általában 8–15 m magas és 5–9 m széles, szabad területen nagyobbra is megnőhet. A fiatal hajtások tavasszal enyhén vöröses árnyalatúak, a kihajtó levelek pedig gyakran bronzos tónusúak. A levelek egyszerűek, elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 5–12 cm hosszúak, nyáron fényes zöldek, ősszel vörös, borvörös és narancssárga árnyalatokba öltöznek, gyakran egyazon fán egyszerre. A virágok aprók, feltűnés nélkül zöldesek, és a lombfakadás után, májustól júniusig nyílnak. A faj többnyire kétlaki, ezért a 0,8–1,2 cm-es kékesfekete csonthéjas termések főként a nőivarú egyedeken képződnek beporzás után, általában szeptembertől, és a kertben értékes táplálékot jelentenek a madarak számára. A terméskötéshez célszerű a közelben hímivarú egyedet is tartani, ellenkező esetben elsősorban a lombja miatt nevelik. Kompozíciókban magányos faként tűnik ki páfrányokból, árnyékliliomokból, sásokból és tavaszi hagymás virágokból álló aljnövényzet felett, tó mellett vagy esőkertben természetes hatást kelt. Látványos a sötét tűlevelűekkel alkotott kontrasztban is, ahol az őszi színek mélységet kapnak, valamint nedvesebb helyeken nyírekkel vagy égerekkel társítva.

Termesztés: Termesztéséhez a napos vagy enyhén félárnyékos, szélvédett, egyenletesen nedves talajú termőhely a legalkalmasabb. Jól érzi magát a homokos vályog- és vályogtalajokban, amelyek elegendő humuszt tartalmaznak és jó vízelvezetésűek, ugyanakkor tartósan elviseli a magasabb nedvességszintet és a rövid ideig tartó pangó vizet is. Az ajánlott pH nagyjából 4,5 és 6,5 között van, meszes talajon a növekedése gyengébb és az őszi lombszíneződése kevésbé kifejezett, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy lombkomposztot kevernek. Ültetése márciustól novemberig lehetséges, a markánsabb karógyökérrel rendelkező fáknál hazánkban a tavaszi időpont a biztosabb, az első két évben pedig, különösen száraz nyáron, alapos öntözés szükséges. Ajánlott a lombkomposzttal vagy fakéreggel történő talajtakarás, amely megőrzi a nedvességet, mérsékli a talaj túlmelegedését, és fokozatosan savanyítja a felszínt. A trágyázás tavaszi, mérsékelt adagokra korlátozódik, metszése csak minimálisan ajánlott, leginkább a tél végén, a száraz vagy egymást keresztező ágak eltávolításával. Az idősebb példányok átültetését rosszul tűri, ezért elsősorban fiatal, konténeres vagy kisebb földlabdás növényeket érdemes választani. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban a termőhelytől és a származástól függően nagyjából -29 és -34 °C között van. Esős nyarakon levélfoltosság, valamint pajzstetvek jelenhetnek meg, többnyire jelentősebb gyengülés nélkül. Magányos ültetésnél legalább 5–7 m távolságot kell hagyni a többi fától, hogy a korona természetes módon kifejlődhessen.

Szerző: Nikol | Revízió: 15.12.2025