Érzékeny gyöngypáfrány Onoclea sensibilis

Termék részletes leírása

Érzékeny gyöngypáfrány - Észak-Amerikából származó páfrányfaj. Szép, dús töveket nevel élénkzöld levelekből, amelyek kihajtáskor vörösesek, télre pedig elhalnak. A növénynek különleges tulajdonsága van, amelyről az „érzékeny” nevét kapta: levelei reagálnak az érintésre és a fényre. Ingerlés hatására lefelé hajlanak. Mutatós, összetett levelű páfrány. Levelei jellegzetes alakúak, tollas pálmalevelekre emlékeztetnek. Kétszeresen vagy háromszorosan szárnyaltak, hosszú, fogazott levélkékkel. A fiatal levélkék és hajtások vörösesbarnák, később kizöldülnek. Mérete a termesztési körülményektől és a környezettől függően változhat. Általában körülbelül 60–90 cm magasra nő, de a növekedési feltételektől függően magasabb vagy alacsonyabb is lehet. Szélessége a magasságához hasonló lehet. Levelei terebélyes, körülbelül 90–120 cm átmérőjű csomót alkothatnak, ez azonban szintén az adott környezeti feltételektől és a gondozástól függ. Mivel csoportosan nő, szélesebbnek tűnhet a tényleges átmérőjénél. Gyökérzete gyakran sűrű, és szélességben terjedhet, ami hozzájárul telt, dekoratív megjelenéséhez. Összességében érdekes és vonzó növény, amelyet díszes levelei és az ingerekre való reagálás képessége tesznek különlegessé. Kedvelt páfrány a kertépítésben, és fontos szerepet tölt be Észak-Amerika nedves természetes élőhelyein is.

Termesztés: Legjobban félárnyékban vagy árnyékban, szélvédett helyen, jó vízellátású, humuszos talajban fejlődik. A teljes napot is elviseli, ha a talaj tartósan nedves, vagy a növény víz közelében áll. A megfelelő pH körülbelül 5,5–7,0, a vályog- vagy agyagos vályogtalaj magasabb szervesanyag-tartalommal ideális. Márciustól októberig ültethető, a kertben általában 30–40 cm-es tőtávolsággal számolnak, ami nagyjából 7 db/m²-nek felel meg. Az első szezonokban az állomány lassabban terjed, később egyre összefüggőbben tölti ki a teret. Trágyázásra általában nincs szükség, fontosabb a lombkomposztból vagy komposztból készült mulcs, amely egyenletes nedvességet biztosít, és védi a rizómákat a túlmelegedéstől. Az öntözés főként hosszabb szárazság idején és laza talajon jelentős. Tavasszal a régi levelek visszahúzódnak, helyüket új levéllegyezők veszik át, a spóratermő leveleket téli díszként meg lehet hagyni, és csak a kihajtás kezdetén érdemes eltávolítani. Tágas edényben az ágyáséhoz hasonlóan nevelhető, a közeg azonban gyorsabban kiszárad. Hazai viszonyok között általában körülbelül −30 °C-ig teljesen fagytűrő. Forró nyáron, száraz helyen a levelek idő előtt elszáradhatnak, nedvesebb termőhelyen a lomb tovább marad üde. Betegségek csak kivételesen jelentkeznek, alkalmanként a csigák megrághatják a fiatal hajtásokat.

Szerző: Nikol | Revízió: 2.2. 2026