Eszkalónia 'Gold Ellen' Escallonia 'Gold Ellen'

Termék részletes leírása

Eszkalónia 'Gold Ellen' - az Escallonia laevis 'Gold Ellen' világító lombozatú fajta, levelei az aranysárgától a sárgászöldig terjedő árnyalatúak, a levél közepén sötétebb zöld rajzolat marad. A levelek általában 3–6 cm hosszúak és finoman fűrészes szélűek. A cserje sűrűn elágazó, hajtásai enyhén ívesek, kifejlett korában nagyjából 1,5–2,5 m magasra és ugyanilyen szélesre nő. Júliustól szeptemberig a hajtásvégeken rövid csöves, körülbelül 1 cm-es rózsaszín virágokból álló bugákat hoz, amelyek gyakran enyhén illatosak. A virágok nektárt és virágport kínálnak, a méhek és lepkék is szívesen keresik fel őket, a világos levelek pedig a virágzási időn kívül is díszítenek. Kompozícióban jól érvényesül meleg fal mellett, előkertben, valamint évelők és díszfüvek háttereként. Sűrű elágazásának köszönhetően szabadon növő sövényként is használható, ahol a világos levelek télen is kiemelik a kert szerkezetét. Az eszkalóniák Dél-Amerika déli részéről, főként Chiléből és Argentínából származó örökzöld cserjék, amelyek a természetben napos, jó vízelvezetésű talajú lejtőkön nőnek. A kertekben bőrnemű, fényes leveleik és hosszú nyári virágzásuk miatt kedveltek.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos, szélvédett termőhelyet kedvel, ideálisan fal mellett, amely kiegyenlíti a hőingadozást és véd a hideg, szárító szél ellen. Jó vízáteresztő, humuszos vagy agyagos homoktalaj felel meg neki, amely tartósan nyirkos, de télen nem pangó vizes. A talaj kémhatása lehet savanyú, semleges vagy enyhén lúgos, tájékoztató jelleggel pH 5,5–7,8. A cserjéket leggyakrabban tavasszal, márciustól májusig, vagy ősszel, szeptemberben és októberben ültetik. Az első két évben szárazság idején beválik a rendszeres öntözés és a kéregből vagy kavicsból készült talajtakarás, amely stabilizálja a nedvességet és védi a gyökereket. A trágyázás mérsékelt, tavasszal elegendő komposzt vagy kiegyensúlyozott összetételű trágya, a túlzott nitrogén növeli a hajtások elfagyásának kockázatát. A metszést általában virágzás után vagy kora tavasszal, csak mérsékelten végezzük, hogy a virágrügyek megmaradjanak, sövényeknél az alakítás a növekedéstől függően szezononként 1–2 alkalommal ismétlődik. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban nagyjából -10 és -15 °C között mozog, hidegebb fekvésben, különösen a fiatal cserjéknél, ajánlott a téli takarás a hó nélküli fagyok és a szél ellen, a konténeres példányokat pedig védett helyen kell teleltetni. Sövényhez kb. 50–70 cm, laza csoporthoz nagyjából 0,8–1,2 m ültetési távolság ajánlott. A lehetséges problémák közül pajzstetvek, levélfoltosságok és tartós túlöntözés esetén gombás betegségek jelentkezhetnek, ezért alapvető jelentőségű a jó vízelvezetés és a cserje körüli légmozgás.

Szerző: Nikol | Revízió: 10.2. 2026