Évelő díszgyertya 'Rosy Jane' Gaura lindheimeri 'Rosy Jane'

Termék részletes leírása

Évelő díszgyertya 'Rosy Jane'  - napjainkban gyakran Oenothera lindheimeri néven is szerepel. Az Egyesült Államok déli részéről származik, ahol Texasban és Louisianában nyílt prérin és ritkás fenyvesekben él, többnyire könnyű, jó vízáteresztő talajon. A 'Rosy Jane' fajta 'Harrosy' néven is ismert klón. A 'Siskiyou Pink' növényen keletkezett spontán mutációként jött létre, és 2006-ban szelektálták a nagy-britanniai Whitchurchben, a Hardy’s Plants faiskolában, fajtaoltalma a PP22290 számú szabadalomhoz kötődik. Hazai viszonyok között laza, általában 60–80 cm magas és 50–70 cm széles tövet nevel. Levelei keskenyek vagy lándzsásak, hajtáskor gyakran borvöröses-bíboros árnyalatúak, később zöldek, a vékony szárakon szinte „áttetszőnek” hatnak. Júniustól októberig a hajtások végén fokozatosan nyílnak a körülbelül 2–3 cm széles, négyszirmú virágok, feltűnően kiálló porzókkal. A sötétebb bimbókból kinyílva fehérbe váltanak rózsaszín szegéllyel, így egy növényen egyszerre többféle színfázis látható. Nektárt kínál a beporzó rovaroknak, virágzata vázába is alkalmas, illata jelentéktelen. Ágyásokban jól társítható díszfüvekkel, zsályákkal, kasvirágokkal és sudárzsályával, mert vékony szárai úgy egészítik ki az ültetés szerkezetét, hogy optikailag nem sűrítik.

Termesztés:  Teljes napon, meleg, jól szellőző, szélvédett mikroklímában fejlődik a legjobban, ahol a hosszú virágszárak kevésbé törnek, és a virágzás tovább tart. A siker alapja a kiváló vízelvezetésű, jó vízáteresztő talaj, mert a téli pangó víz gyakrabban okoz pusztulást, mint a fagy. Jól beválik a kaviccsal kevert homokos vályog közeg, körülbelül 6,5–7,8 pH-val. Az öntözés ültetés után és tartós szárazságban fontos, begyökeresedés után jól tűri a szárazságot, a túlzott víz pedig növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás legyen mértékletes, tavasszal általában elegendő komposzt vagy kisebb adag kiegyensúlyozott, alacsonyabb nitrogéntartalmú műtrágya, hogy a növények feleslegesen ne nyúljanak meg. A virágzás többnyire júniustól októberig tart, az ültetés az időjárástól és az elérhetőségtől függően általában márciustól októberig történik, őszi ültetésnél előnyös a száraz, meleg termőhely. Az első virágzási hullám után gyakran harmadával visszavágják a szárakat, ami további elágazást és új virágokat serkent, a fő metszést általában tél végére vagy kora tavaszra hagyják. Takarásként könnyű, inkább ásványi anyag ajánlott, például kavics a gyökérnyak körül, amely nem tartja meg a nedvességet. Edényes termesztéshez legalább 20–30 literes, mélyebb edény alkalmas vízelvezető réteggel és ásványosabb közeggel, télen fontos az átázás mérséklése és a gyökérlabda védelme az erős átfagyástól. A beérett növények fagytűrését leggyakrabban körülbelül -20 és -23 °C között adják meg, egyes források szerint akár -25 °C körül, a döntő azonban a száraz téli termőhely. Kezdőknek beválik a magaságyásba vagy fal mellé ültetés, ahol melegebb és szárazabb a környezet. Betegségek közül sűrű állományban lisztharmat és levélfoltosság, túlöntözéskor gyökérrothadás léphet fel, a kártevők közül levéltetvek, a fiatal növényeken időnként csigák. Az ajánlott tőtávolság 50–60 cm, ami négyzetméterenként körülbelül 3–4 tőnek felel meg.

Szerző: Kristýna | Revízió: 26.01. 2026