Évelő kokárdavirág 'Guapa Red' Gaillardia aristata 'Guapa Red'

Termék részletes leírása

Évelő kokárdavirág 'Guapa Red' - a Guapa sorozat tömör növekedésű fajtája, amelyet egységes formájáért és mélyvörös virágaiért becsülnek, ezek a nyári napsütésben is megtartják színüket. A termesztők kínálatában 'FLOGB0014' nemesítői jelöléssel is megjelenik. Sűrűn elágazó tövet nevel, amely virágzáskor körülbelül 0,4–0,6 m magasra nő és 0,4–0,5 m szélesre terül, így támasztás nélkül kitölti az ágyás előterét. Levelei lándzsásak vagy tojásdadok, mélyzöldek, finoman szőrösek, szélükön enyhén érdesek, tövis és jellegzetes illat nélkül. Júniustól szeptemberig szilárd szárakon mintegy 6–8 cm-es fészekvirágzatok fejlődnek, a nyelves virágok korall- vagy rubinpirosak, a korong többnyire sötétebb, teljes virágzáskor a közép körül néha finom sárga árnyalat is megjelenik. Virágzása folyamatos, így a tövön egyszerre láthatók bimbók, nyílt virágok és érő korongok, és az egész növény egészen kora őszig élénk hatású. Virágai virágport és nektárt kínálnak, a beporzók rendszeresen látogatják, vágott virágként egyszerű és letisztult hatást kelt. Kompozíciókban jól társítható díszfüvekkel, zsályákkal, levendulákkal, sudárzsályával vagy varjúhájakkal, ahol piros tónusa kiragyog a kavicsmulcsból és a szárazabb ágyásból is. Előkertekbe, teraszokra és vegyes ágyásokba ideális növény.

Termesztés: Teljes napon fejlődik jól, ideális esetben melegebb mikroklímában és szélvédett helyen, mivel a hosszú virágzást a száraz, jól szellőző termőhely segíti. Legalkalmasabb a könnyű vagy homokos vályogtalaj kiváló vízelvezetéssel, téli pangó víz nélkül, nagyjából pH 6,5–8,0 kémhatással, nehéz agyagtalajon bevált a kavics bekeverése. Az öntözés ültetés után és hosszabb aszály idején fontos, begyökeresedés után szárazságtűrése magas, a túl gyakori öntözés pedig növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás mérsékelt, tavasszal elegendő komposzt vagy kis adag alacsonyabb nitrogéntartalmú trágya, hogy a szárak szilárdak maradjanak. Virágzása általában júniustól szeptemberig tart, hazai viszonyok között a kiültetést leggyakrabban márciustól októberig tervezik, a növények elérhetőségétől és a csapadéktól függően. Az elnyílt fészkeket folyamatosan eltávolítjuk, ezzel meghosszabbítható a bimbóképzés, a szezon végén a tövet 10–15 cm-re visszavágjuk, a fő metszést gyakran a tél végén vagy kora tavasszal végezzük. A mulcs legyen könnyű és inkább ásványi, a gyökérnyak körüli nehéz téli takarás visszatartja a nedvességet. Edényes termesztéshez legalább 10–15 literes mélyebb edény ajánlott vastag vízelvezető réteggel és ásványibb közeggel, télen érdemes a cserepet az átázástól és az erős fagytól védeni. A beérett növények fagytűrését leggyakrabban -20 és -25 °C között adják meg, szárazabb fekvésben rövid ideig ennél alacsonyabb is lehet, a döntő tényező azonban a vízelvezetés. A gyakoribb problémák közé tartozik a lisztharmat, a levélfoltosság és túlnedvesedett talajban a gyökérrothadás, a kártevők közül a levéltetvek és a csigák, a laza ültetés és a napfény a gondokat jelentősen mérsékli. Az ajánlott tőtávolság 30–40 cm, ez nagyjából 6–11 növénynek felel meg négyzetméterenként, az állományt 3–4 év után gyakran tőosztással vagy a növények cseréjével fiatalítják. 

Szerző: Kristýna | Revízió: 26.01. 2026