Évelő kokárdavirág 'Mesa Red' Gaillardia aristata 'Mesa Red'

Termék részletes leírása

Évelő kokárdavirág 'Mesa Red' - a préri növényvilágából származó hibrid az évelő G. aristata és az egynyári G. pulchella között, amelyet hosszú virágzási időre és napos helyen nyújtott jó teljesítményre nemesítettek. A 'Mesa Red' a MESA sorozatba tartozik, amelynél a kiegyenlített habitust, a korábbi virágzáskezdetet és a kertekbe és edényekbe egyaránt alkalmas, „szabályozott” magasságot hangsúlyozzák. A növény sűrű, körülbelül 35–45 cm magas és 40–50 cm széles bokrot fejleszt, lándzsás, enyhén szőrös, középzöld levelekkel. Június közepétől szeptemberig, gyakran egészen októberig nyílnak a mintegy 6–8 cm átmérőjű, mélyvörös árnyalatú, sötétebb korongú fészkek. A virágok virágport és nektárt is kínálnak, vonzzák a méheket és a lepkéket, nyári csokrokban rövid ideig tartó vágott virágként szolgálnak. Kavicsos és préri jellegű ültetésekben mutatnak a legszebben kasvirágok, menyecskeszem, varjúhájak, macskamenta és díszfüvek társaságában. Igazi ékessége minden kertnek. Termesztése nem igényes, és teljesen fagytűrő. Kiválóan érvényesül ágyásban a kokárdavirág más fajtáival vagy edényekben. 

Termesztés: Teljes napon, ideálisan melegebb mikroklímában és szélvédett helyen fejlődik jól, mert a hosszú virágzást a száraz, jól szellőző termőhely segíti. A legalkalmasabb a könnyű vagy homokos vályogtalaj kiváló vízelvezetéssel, téli pangó víz nélkül, nagyjából pH 6,5–8,0 kémhatással, nehéz agyagtalajon a kavics bekeverése válik be. Az öntözés ültetés után és tartós szárazságban fontos, begyökeresedés után a szárazságtűrés nagy, a túl gyakori öntözés pedig növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás mértéktartó, tavasszal elegendő komposzt vagy kis adag, alacsonyabb nitrogéntartalmú műtrágya, hogy a szárak erősek maradjanak. A virágzás általában júniustól szeptemberig tart, az ültetést hazai viszonyok között leggyakrabban márciustól októberig tervezik a növények elérhetősége és a csapadék függvényében. Az elnyílt virágfészkeket folyamatosan eltávolítják, ezzel meghosszabbodik a bimbóképzés, a szezon után a bokrot 10–15 cm-re visszavágják, a fő metszést pedig gyakran a tél végén vagy kora tavasszal végzik. A takarás legyen könnyű és inkább ásványi, a gyökérnyaknál alkalmazott vastag téli takarás visszatartja a nedvességet. Edényes termesztéshez legalább 10–15 literes, mélyebb edény ajánlott vastag vízelvezető réteggel és ásványosabb közeggel, télen érdemes a cserepet az átázástól és az erős fagytól védeni. A beérett növények fagytűrését leggyakrabban -20 és -25 °C között adják meg, szárazabb fekvésben rövid ideig alacsonyabb hőmérsékletet is elvisel, a döntő tényező azonban a vízelvezetés. A gyakoribb problémák közé tartozik a lisztharmat, a levélfoltosság és túl nedves talajban a gyökérrothadás, a kártevők közül a levéltetvek és a csigák, a laza tőtávolság és a napos fekvés jelentősen csökkenti a gondokat. Az ajánlott tőtávolság 30–40 cm, ez nagyjából 6–11 növénynek felel meg m²-enként, az állományt 3–4 év után gyakran tőosztással vagy a növények cseréjével fiatalítják. 

Szerző: Kristýna | Revízió: 26.01. 2026