Évelő len subsp. alpinum - Linum perenne subsp. alpinum Linum perenne alpine subsp.

Termék részletes leírása

Linum alpinum subsp. alpinum - a len lenfélék (Linaceae) családjának hegyi formája, Közép- és Délkelet-Európa sziklás és füves lejtőihez kötődik. Kerti körülmények között sűrűbb, kompakt bokrokat alkot, finom, keskeny, szürkészöld levelű, amelyek virágzás nélkül is légiesek. A szárak vékonyak, de erősek, és támaszték nélkül hordozzák a virágokat a lomb felett. Virágzás idején általában 15-20 cm magasra nő, és körülbelül 20-30 cm szélesre terjed, így könnyű párnak tűnik a kövek között. A virágok ötszirmúak, halványkékek, leggyakrabban 2-3 cm szélesek, finom erezetmintázattal és világosabb középponttal. Az egyes virág reggel kinyílik, és gyakran már délután bezáródik, de a növény sok héten át új bimbókat hoz, ezért a virágzás júniustól augusztusig tart. Száraz kompozíciókban jól érvényesül kakukkfű, aranyvessző, alacsony varjúháj, levendula és csenkeszek mellett, ahol a kék szín tompítja a sárga és fehér tónusokat. A virágokat méhek és apró beporzók látogatják, érés után magvas toktermések képződnek, és könnyű talajban finom vetés jelenhet meg. Kiválóan használható virágágyásokban, sziklakertben vagy edényekben.

Termesztés: A legmegfelelőbb a teljes napfény és a nyitott fekvés, ahol a talaj gyorsan kiszárad. A talaj javasolt áteresztő, inkább szegényes, kavicscal vagy homokkal, téli pangó víz nélkül, pH-értéke körülbelül 6,8–8,0. Az öntözés főként a telepítés után szükséges, később a növény jól bírja a szárazságot, és hosszú távon nem igényel intenzív trágyázást, a nitrogén túlzott mértéke a finom szárak megdőléséhez vezet. A növényeket márciustól októberig ültetik, a nagy felületű telepítéshez a 25–30 cm-es tőtávolság, azaz körülbelül 12–16 db/m² válik be. A fő virágzási hullám után a növényzetet gyakran megrövidítik, ami sűrűsödést és néha egy második, gyengébb virágzást is elősegít. A kavicsos ágyásokban az ásványi mulcs segít, amely szárazon tartja a nyakat és korlátozza a gyomokat, a Csehország alföldjein pedig egyúttal tompítja a téli olvadások okozta hőmérséklet-ingadozásokat. Edényekben légáteresztő aljzat és vízelvezető réteg érvényesül, hosszan tartó eső esetén ajánlott, hogy a víz szabadon távozhasson. A kifejlett tövek fagyállósága általában -35 °C körül van. A keresés során gyakran felmerülnek a "len" (Linum perenne) palántákra vonatkozó kérdések, a jól meggyökeresedett növények pedig a leggyorsabb virágzást biztosítják. A leggyakoribb probléma a gyökerek rothadása nehéz, tartósan nedves talajban, ritkán lisztharmat jelentkezhet túl sűrű állomány esetén. A hosszú élet érdekében érdemes a tövet 3-4 évente osztani, és eltávolítani a tokterméseket, ha nem kívánatos a vetés. Tavasszal egy vékony réteg komposzt elegendő.