Évelő len subsp. alpinum Linum perenne subsp. alpinum

Termék részletes leírása

Évelő len subsp. alpinum - az évelő len hegyvidéki formája a lenfélék (Linaceae) családjából, amely Közép- és Délkelet-Európa köves, füves lejtőihez kötődik. Kertben sűrűbb, tömör töveket nevel finom, keskeny, szürkészöld levelekkel, amelyek virágzáson kívül is légies hatást keltenek. Szárai vékonyak, de erősek, és támasz nélkül tartják a virágokat a lombozat fölött. Virágzáskor általában 15–20 cm magas, szélessége 20–30 cm körül alakul, így könnyű párnaként hat a kövek között. Virágai ötszirmúak, égszínkékek, többnyire 2–3 cm szélesek, finom erezettel és világosabb közepükkel. Az egyes virágok reggel nyílnak, és gyakran már délután bezárulnak, a növény azonban hosszú heteken át új bimbókat hoz, ezért a virágzás júniustól augusztusig tart. Száraz kompozíciókban kakukkfüvek, ternyék, alacsony varjúhájak, levendula és csenkeszek mellett érvényesül, ahol kék színe lágyítja a sárga és fehér tónusokat. Virágait méhek és apró beporzó rovarok látogatják, érés után magvas toktermések képződnek, laza talajban mérsékelt önvetés is előfordulhat. Kiválóan mutat ágyásokban, sziklakertekben és edényekben is. 

Termesztés: Legjobb számára a teljes napfény és a nyitott termőhely, ahol a talaj gyorsan kiszárad. Jó vízáteresztő, inkább sovány, kaviccsal vagy homokkal kevert talajt igényel, téli pangó víz nélkül, pH-ja nagyjából 6,8–8,0 legyen. Öntözésre főleg ültetés után van szükség, később jól tűri a szárazságot, és tartósan sem igényel intenzív trágyázást, a nitrogéntöbblet ugyanis a finom szárak megdőléséhez vezet. Márciustól októberig ültethető, felületi telepítéshez 25–30 cm-es tőtávolság vált be, ami négyzetméterenként mintegy 12–16 db növényt jelent. A fő virágzási hullám után az állományt gyakran visszavágják, ami elősegíti a besűrűsödést, és néha egy második, gyengébb virágzást is. Kavicságyásokban az ásványi takarás segít szárazon tartani a gyökérnyakat és visszaszorítja a gyomokat, a hazai síkvidékeken emellett a téli olvadások idején mérsékli a hőmérséklet-ingadozást. Edényben laza, levegős közeg és vízelvezető réteg ajánlott, tartós esőzéskor fontos, hogy a víz szabadon elfolyhasson. A beérett tövek fagytűrését -35 °C körülire teszik. Az évelő len csemetéi iránt gyakori az érdeklődés, a virágzás leggyorsabban a jól begyökeresedett konténeres növényeknél indul meg. A leggyakoribb probléma a gyökérrothadás nehéz, tartósan nedves talajban, túl sűrű állományban ritkán lisztharmat is megjelenhet. A hosszú élettartam érdekében érdemes a töveket 3–4 évente szétosztani, és a toktermést folyamatosan eltávolítani, ha az önvetés nem kívánatos. Tavasszal elegendő egy vékony réteg komposzt.

Szerző: Kristýna | Revízió: 12.01. 2026