Évelő tollborzfű 'Gelbstiel' Pennisetum alopecuroides 'Gelbstiel'

Termék részletes leírása

Évelő tollborzfű 'Gelbstiel' - a Kelet-Ázsiában őshonos fajból származó díszfűfajta. A kertben tömör, félgömb alakú csomókat fejleszt. Lombjának magassága körülbelül 60–80 cm, virágzáskor mintegy 70–90 cm, szélessége kb. 50–70 cm. Keskeny, szálas, középzöld levelei sűrűn nőnek a tőből, és a végükön áthajlanak. Az állomány így finom szökőkútra emlékeztet, és mozgást visz az ültetésbe. A 'Gelbstiel' fajtára az aranysárga virágszárak jellemzők, amelyek élesen kiemelkednek a zöld lombtömegből. Júliustól októberig a szárak csúcsán sűrű, kb. 5–10 cm hosszú, kalászszerű virágzatok fejlődnek, amelyek rókafarokra emlékeztetnek. Színük eleinte krémes bézs, később barnás vagy világos karamell árnyalatú. A száraz kalászok télig a növényen maradnak, és a szárakkal együtt megfogják a zúzmarát és a havat. Ősszel a levelek sárga és aranybarna tónusúra színeződnek, fokozatosan elszáradnak, a csomó azonban kora tavaszig megőrzi formáját. Az évelő tollborzfű 'Gelbstiel' szoliterként gyepben, utak és teraszok mentén is jól mutat. Nagyobb számban ültetve lágy, félig áttetsző sávokat alkot. A vegyes évelőágyások hátsó részében finom hátteret ad kasvirágoknak, őszirózsáknak, varjúhájaknak és napfényvirágoknak.

Termesztés: Hazai viszonyok között a fagytűrő díszfüvek közé tartozik. Jó vízáteresztő talajban körülbelül −20 °C-ig viseli el a lehűlést. Magasabb, szeles fekvésben a téli mulcstakarás és a védett termőhely előnyös számára. Teljes napon fejlődik a legjobban. Rövid ideig enyhe félárnyékot is elvisel, ott azonban kevesebb virágzatot hozhat. A talaj legyen közepesen kötött vagy lazább, humuszos, jó vízáteresztő, a szezon során mérsékelten nedves, tartós pangó víz nélkül. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, körülbelül 40–60 cm-es tőtávolságra. Felületi telepítésnél négyzetméterenként 3–5 tővel számolunk, a kívánt állománysűrűségtől függően. Begyökeresedés után a rövid aszályt is elviseli, forró nyarakon azonban meghálálja a kiegészítő öntözést. A tenyészidőszakban elegendő tavasszal komposztot adni, vagy egyszer lassan oldódó trágyát kijuttatni. A túlzott tápanyag-ellátás puhább, könnyebben megdőlő szárakat eredményez. A föld feletti részeket télen meghagyjuk. Kora tavasszal a száraz szárakat körülbelül 10–15 cm-rel a talajfelszín felett visszavágjuk, ami elősegíti a csomó tömör megújulását. A növény általában ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben. A problémák többnyire a szélsőséges szárazsággal vagy a gyökerek túlnedvesedésével függnek össze. Edényes nevelésnél előnyös a drénréteg és a minőségi, jó vízáteresztő ültetőközeg.

Szerző: Nikol | Revízió: 2.12.2025