Évelő tollborzfű 'Hameln' Pennisetum alopecuroides 'Hameln'

Termék részletes leírása

Évelő tollborzfű 'Hameln' - a Kelet-Ázsiában őshonos faj hagyományos fajtái közé tartozik. A fajtát Junge német kertész nemesítette 1964 körül, azóta a mérsékelt övi kertek kedvelt, csomós növekedésű díszfüve. Hazai viszonyok között sűrű, félgömb alakú bokrokat nevel. Ezek lombban körülbelül 60–80 cm, virágzáskor mintegy 80–100 cm magasra nőnek, szélességük nagyjából 60–80 cm. Keskeny, szálas levelei középzöldek vagy sötétzöldek, ívesen hajlanak, és ősszel sárga vagy szalmabarna árnyalatúra színeződnek. Így a feltűnően virágzó évelők finom háttereként is jól használhatók. A nyár végétől, általában augusztustól októberig erős virágszárak emelkednek a bokrok fölé. Ezeken puha, 6–12 cm hosszú, rókafarokra emlékeztető füzéres virágzatok ülnek. A virágzatok kezdetben zöldes vagy krémszínűek, néha enyhe rózsaszín árnyalattal, később sárgásbarnák. A virágzatok és a száraz levelek egész télen a növényen maradnak. Ilyenkor megfogják a zúzmarát és a havat, és a virágtalan időszakban is finom szerkezetet adnak az ültetésnek. Az évelő tollborzfű 'Hameln' szoliterként utak és teraszok mellé ültethető. Vegyes évelőágyások elejébe vagy középső részébe is illik, nagyobb számban pedig kerítések mentén puha, áttetsző sávokat alkot. Jól társítható kasvirágokkal, őszirózsákkal, varjúhájakkal, napfényvirágokkal, valamint magasabb virágosnádakkal és sédbúzákkal. Velük természetes hatású, hangsúlyos textúrájú kompozíciókat alkot. Napos teraszok edényeiben egész szezonban díszít, és a szezonális kiültetések visszafogott kereteként is szolgál.

Termesztés: Hazai viszonyok között a fagytűrő díszfüvek közé tartozik. Jó vízáteresztő talajban körülbelül −20 °C-ig bírja a lehűlést. Magasabb, szeles fekvésben előnyös a téli mulcstakarás és a védett termőhely. Teljes napon fejlődik a legjobban. Rövid ideig enyhe félárnyékot is elvisel, ott azonban kevesebb virágzatot hozhat. A talaj legyen közepesen kötött vagy lazább, humuszos és jó vízáteresztő, a szezonban mérsékelten nedves, tartós pangóvíz nélkül. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, körülbelül 40–60 cm-es tőtávolsággal. Felületi telepítésnél négyzetméterenként 3–5 tővel számolunk, a kívánt állománysűrűségtől függően. Begyökeresedés után a rövid ideig tartó szárazságot is elviseli, forró nyarakon azonban meghálálja a kiegészítő öntözést. A tenyészidőszakban elegendő tavasszal komposztot adni, vagy egyszer lassan oldódó trágyát kijuttatni. A tápanyag-többlet puhább, könnyebben megdőlő szárakat eredményez. A föld feletti részeket télre meghagyjuk, a száraz szárakat kora tavasszal körülbelül 10–15 cm-rel a talajfelszín felett vágjuk vissza. Ez elősegíti a bokor tömött megújulását. A növény általában ellenálló a betegségekkel és a kártevőkkel szemben. A problémák többnyire a szélsőséges szárazsággal vagy a gyökerek túlöntözésével függnek össze. Edényes termesztésnél hasznos a vízelvezető réteg és a jó minőségű, jó vízáteresztő közeg.

Szerző: Nikol | Revízió: 2.12.2025