Ezüst akácia 'Gaulois Astier' Mimóza 'Gaulois Astier'

Termék részletes leírása

Ezüstöslevelű akác 'Gaulois Astier' - az úgynevezett mimóza örökzöld kultivara, amely Délkelet-Ausztráliából és Tasmániából származik. Európában főként a tengerparti és mediterrán területeken termesztik, és a kiválasztott klónokat a kertészetben is használják, mivel akkor virágoznak, amikor a kert egyébként még csendes. A 'Gaulois Astier' kedvező körülmények között cserjévé vagy kisebb, több törzsű fává fejlődik, kertekben leggyakrabban 4–6 m magasra és 3–5 m szélesre nő, gyorsabb növekedéssel. A levelek kétszeresen szárnyaltak, finomak, mint a csipke, szürkészöldek vagy ezüstösek, és napfényben enyhén füstös hatást keltenek. Februártól márciusig, a hűvösebb tavaszi időszakban gyakran áprilisig a hajtások végén élénk sárga színű, apró, gömb alakú virágok fürtjei jelennek meg. A virágok erősen illatosak és vonzzák a beporzókat, ezért a kultivart téli kompozíciókhoz is ajánlják bejáratokhoz és teraszokhoz. A kertben jól harmonizál a levendulával, rozmaringgal, szuharokkal, mediterrán füvekkel és örökzöld cserjékkel, ahol a sárga virágok megvilágítják a sötét hátteret. Fagyban a levelek egy része megbarnulhat vagy lehullhat, de tavasszal, jó gyökerezés esetén általában újra kihajt.

Növénynevelés: Napos, védett helyekre ültetjük, ideális esetben déli fal mellé vagy egy atriumba, ahol csökken a fagyás kockázata. A talaj könnyű, áteresztő és jól vízelvezető legyen, ajánlott pH-értéke körülbelül 5,5–7,0. Néhány oltott növény esetében jobb toleranciát mutatnak a meszesebb talajokkal szemben, míg a dugványozással szaporított növények esetében biztonságosabb az aktív mész nélküli talaj. Az öntözés különösen az ültetés után és az első két szezonban fontos, a meggyökeresedés után rövid ideig bírja a szárazságot, de a hosszan tartó túlöntözés növeli a gyökérrothadás kockázatát. Az utánpótlás általában áprilistól júliusig történik virágzó fák és cserjék számára alacsonyabb nitrogéntartalmú műtrágyával. A metszést virágzás után végezzük, általában márciusban vagy áprilisban, és a kompakt korona fenntartására, valamint a virágzó hajtások megújítására szolgál. Az ültetés áprilistól szeptemberig lehetséges, meleg területeken ősszel is, mindig a vízelvezetésre helyezve a hangsúlyt. A fagyállóságot ennél a kultivarnál leggyakrabban körülbelül -5 és -10 °C között adják meg, nagyon jó vízelvezetés és szélvédett hely esetén rövid ideig alacsonyabb hőmérsékleteket is elviselhet, a fiatal növények érzékenyebbek. A legtöbb cseh területen ezért konténerben nevelik, és télire egy világos, 2–8 °C-os helyiségbe szállítják. A kertben szoliterként számolunk vele, legalább 3–4 m szabad hellyel, sövénnyé növő példányokhoz körülbelül 1,2–1,5 m távolságra ültetjük.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2026.02.10.