Ezüstakácia 'Gaulois Astier' Acacia dealbata 'Gaulois Astier'

Termék részletes leírása

Ezüstakácia 'Gaulois Astier' - az úgynevezett mimóza örökzöld fajtája, a faj Délkelet-Ausztráliából és Tasmániából származik. Európában főként tengerparti és mediterrán vidékeken nevelik, egyes kiválasztott klónjait a virágkötészet is hasznosítja, mivel akkor virágoznak, amikor a kert egyébként még csendes. A 'Gaulois Astier' kedvező körülmények között cserjévé vagy kisebb, többtörzsű fává fejlődik, kertekben leggyakrabban kb. 4–6 m magas és 3–5 m széles, gyorsabb növekedésű. Levelei kétszeresen szárnyasan összetettek, csipkeszerűen finomak, szürkészöldek vagy ezüstösek, napfényben enyhén füstös hatást keltenek. Februártól márciusig, hűvösebb tavaszon gyakran áprilisig, a hajtásvégeken apró, gömb alakú, élénksárga virágok fürtjei jelennek meg. A virágok erősen illatosak és vonzzák a beporzókat, ezért a fajta bejáratok és teraszok téli kompozícióiba is illik. Ültetésben jól harmonizál a levendulával, rozmaringgal, bodorrózsákkal, mediterrán díszfüvekkel és örökzöld cserjékkel, ahol sárga virágai felragyogtatják a sötét hátteret. Fagyban leveleinek egy része megbarnulhat vagy lehullhat, jó begyökeresedés esetén azonban tavasszal általában újra kihajt.

Termesztés:  Napos, védett termőhelyre ültetjük, ideálisan déli fal mellé vagy átriumba, ahol kisebb a fagykár kockázata. A talaj legyen könnyebb, jó vízáteresztő és jó vízelvezetésű, ajánlott pH-értéke kb. 5,5–7,0. Egyes oltott növényeknél a meszesebb talajok jobb tűrését említik, dugványozással szaporított növényeknél biztonságosabb az aktív mésztől mentes talaj. Az öntözés főként ültetés után és az első két szezonban fontos, begyökeresedés után a rövid ideig tartó szárazságot elviseli, a tartós túlöntözés azonban növeli a gyökérrothadás kockázatát. A tápanyag-utánpótlás általában áprilistól júliusig történik, virágzó fás szárúaknak való, alacsonyabb nitrogéntartalmú trágyával. A metszést virágzás után, általában március–áprilisban végezzük, célja a kompakt korona megtartása és a virágzó hajtások megújítása. Ültetése áprilistól szeptemberig lehetséges, meleg vidékeken ősszel is, mindig gondos vízelvezetéssel. E fajta fagytűrését leggyakrabban kb. -5 és -10 °C között adják meg, nagyon jó vízelvezetés és szélvédett fekvés mellett rövid ideig alacsonyabb hőmérsékletet is elviselhet, a fiatal növények érzékenyebbek. Magyarország nagy részén ezért edényben nevelik, télire világos, 2–8 °C-os helyiségbe viszik. Kertben szoliterként számolnak vele, legalább 3–4 m szabad térrel, szabadon növő takarósövényhez kb. 1,2–1,5 m távolságra ültetik egymástól. 

Szerző: Nikol | Revízió: 10.2. 2026