Ezüstös hölgymál - Hieracium pilosella Hieracium pilosella

Termék részletes leírása

Szőrös sziklaparmagvű - egy nagyon szívós és igénytelen kultivár a hazai flóránkból, amely alacsony, sűrű levélrózsákat képez, és természetes, vad sziklakertek báját hozza a kertbe. Ez a kultivár májustól októberig élénksárga, nyelszerű virágokat hoz, amelyek levéltelen szárakon, külön csoportokban helyezkednek el; a reggeli napsütéssel nyílnak, csábítva a kisebb beporzókat, felnőtt állapotában pedig a virágzás idején mindössze 10 és 25 centiméteres magasságot ér el. Ezen kultivár legmeghatározóbb jellemzője a nyúlongatott, egész szélű levelei, amelyek mind az első, mind a fonalszín oldalon sűrű, hosszú fehér szőrökkel vannak borítva, amelyek jellegzetes ezüstös megjelenést kölcsönöznek a növénynek, és megvédik azt a túlzott vízpárgatástól. Ez a kultivar nagyra értékelten képes megtelepedni rendkívül száraz, homokos és tápanyagszegény helyszíneken, ahol hosszú földalatti módosulatai révén gyorsan összefüggő, párnát alkotó gyepfoltokat növeszt, amelyek megbízhatóan rögzítik az alapot és gátolják a talajeróziót. A szárak vékonyak, de szívósak, mirigyessző szőrökkel borítottak, virágzás után pedig szőrös termésekben gyűlnek a magok, amelyek könnyen szétterjednek a szél segítségével, hozzájárulva a növényzet természetes megújulásához. A kertben ez a kultivar ideális talajtakaró elemként érvényesül száraz kiszögleteknél, kavicságyas ágyásokban, napos lejtőkön vagy mint az extenzív tetőkertészet természetes része, ahol gyakorlatilag nincs szükség gondozásra.

Termesztés: A legjobban teljes napon, nyitott, száraz helyeken érzi jól magát, ahol megőrzi jellemző alacsony, kompakt növekedését és sűrű, filces lombját. Félárnyékban ugyan képes életben maradni, de a növényzet jelentősen ritkul, a növény elveszíti kompakt jellegét, a levelek ezüstös szőrözése pedig kevésbé lesz szembetűnő. A talajnak tápanyagszegénynek, könnyűnek, homokosnak vagy kövesnek kell lennie, kiváló vízelvezetéssel. Az ideális pH-érték 5,5–7,0 között mozog. A nehéz, humuszos és hosszú ideig vízelárasodott talajok teljesen alkalmatlanok, mivel a gyökerek és a levélrózsák rothadását okozzák. Öntözés gyakorlatilag csak közvetlenül a kiültetés után szükséges, amíg a növény megbízhatóan gyökerezik. A kifejlett növényzet rendkívül szárazságtűrő, és csak extrém, hosszú ideje tartó szárazság idején igényel további öntözést. A műtrágyázás teljesen nem ajánlott, mivel a tápanyagok túlsága a szövetek szívóssága rovására bujább növekedést okoz, és a növény gyorsan elveszíti természetes megjelenését. A metszést csak akkor kell végezni, ha meg akarjuk gátolni az önvetést; ilyenkor távolítjuk el a levirágzott szárakat. Ha talajtakaró évelőként neveljük a növényt, a metszés nem szükséges, mivel természetesen terjed földalatti módosulatai révén, sűrű gyepfoltokat alkotva. A kiültetés márciustól októberig tart. A kifejlett növények fagytűrése kiváló, gond nélkül viselik a -30 °C alatti hőmérsékletet is, azonban a sikeres átteleltetés kulcsa a gyökérnyaki terület teljes szárazsága. Az ajánlott ültetési távolság 20–25 cm, a terület gyors befedéséhez pedig körülbelül 12–16 növényt érdemes 1 m²-re ültetni. A termesztés egyszerű erkélyládákban, sziklakertben vagy tisztán ásványi szubstrátummal és megbízható vízelvezetésű edényekben is.

Szerző: Kamila | Frissítve: 2026.05.29