Ezüstös hölgymál Hieracium pilosella

Termék részletes leírása

Ezüstös hölgymál - rendkívül szívós és igénytelen évelő a hazai flórából, amely alacsony, sűrű tőlevélrózsákat fejleszt, és a kertbe a száraz domboldalak természetes, vad báját hozza. Májustól egészen októberig virágzik élénksárga, nyelves virágokkal, amelyek egyesével álló fészkekben, lombtalan tőkocsányokon fejlődnek. A virágok a reggeli napfényre nyílnak és vonzzák az apró beporzókat, a növény virágzáskor mindössze 10–25 centiméter magasra nő. Legfeltűnőbb ismertetőjegye a megnyúlt, ép szélű levél, amelynek színét és fonákát is sűrű, hosszú, fehér szőrök borítják. Ezek jellegzetes ezüstös megjelenést kölcsönöznek a növénynek, és védik a túlzott párologtatástól. Nagyra értékelik, mert képes megtelepedni a szélsőségesen száraz, homokos és tápanyagszegény termőhelyeken, ahol hosszú, föld feletti indáinak köszönhetően gyorsan összefüggő, párnaszerű szőnyeget alkot, amely megbízhatóan megköti az aljzatot és megakadályozza a talajeróziót. Szára vékony, de szívós, mirigyszőrökkel borított, elvirágzás után bóbitás kaszattermései a széllel könnyen terjednek, és hozzájárulnak az állomány természetes megújulásához. A kertben ideális talajtakaró elemként szárazfalakba, kavicságyásokba, napos lejtőkre vagy az extenzív tetőkertek természetes részeként alkalmazható, ahol gyakorlatilag semmilyen gondozást nem igényel. 

Termesztés: Teljes napon, nyílt, száraz fekvésben fejlődik a legjobban, itt őrzi meg jellegzetes alacsony, tömör növekedését és sűrű, molyhos lombozatát. Félárnyékban ugyan életben marad, de az állomány jelentősen megritkul, a növény elveszíti tömör jellegét, és a levelek ezüstös szőrözete kevésbé feltűnő. A talaj legyen tápanyagszegény, könnyű, homokos vagy köves, kiváló vízelvezetéssel. Az ideális pH 5,5–7,0. A kötött, humuszos és tartósan átnedvesedő talaj teljesen alkalmatlan, mert a gyökerek és a levélrózsák rothadását okozza. Öntözésre gyakorlatilag csak közvetlenül ültetés után van szükség, amíg a növény megbízhatóan meg nem gyökeresedik. A kifejlett állomány rendkívül szárazságtűrő, kiegészítő öntözést csak szélsőséges és tartós aszály idején igényel. A trágyázás kifejezetten nem kívánatos, a tápanyagtöbblet buja növekedést okoz a szövetek szilárdságának rovására, és a növény gyorsan elveszíti természetes megjelenését. Metszésre csak akkor van szükség, ha az önvetést meg akarjuk akadályozni, ilyenkor az elvirágzott tőkocsányokat eltávolítjuk. Talajtakaró évelőként termesztve a metszés nem szükséges, mivel föld feletti indáival természetesen terjed és sűrű szőnyeget alkot. Kiültetése márciustól októberig lehetséges. A kifejlett növények fagytűrése kiváló, a jóval -30 °C alatti hőmérsékletet is gond nélkül elviselik, a sikeres áttelelés kulcsa azonban a gyökérnyak körüli teljes szárazság. Az ajánlott ültetési távolság 20–25 cm, a felület gyors befedéséhez négyzetméterenként körülbelül 12–16 tövet ültetünk. Vályúkban, sziklakertekben vagy tisztán ásványi közeggel és megbízható vízelvezetéssel ellátott edényekben is könnyen termeszthető.

Szerző: Kamila | Revízió: 29. 5. 2026