Ezüstös párnacserje 'Silverado' Calocephalus brownii 'Silverado'

Termék részletes leírása

Ezüstös párnacserje 'Silverado'  - egy ausztrál faj kompakt dísznövényfajtája, amelyet ma botanikailag Leucophyta brownii néven is elfogadnak. Az eredeti faj Dél-Ausztrália tengerparti szirtjein, dűnéin és homokos termőhelyein nő, ahol szélnek, sós permetnek, napsütésnek és időszakos szárazságnak van kitéve. A 'Silverado' szabályosan lekerekített, körülbelül 15–25 cm magas és széles kis cserjét alkot. Fő dísze nem a virága, hanem vékony ágacskák és nagyon apró, fehéresen ezüstös szőrökkel borított levelek sűrű hálója. Felülete így visszaveri a fényt, és a növény szinte fémes hatást kelt, különösen teljes napsütésben. Nyáron jelentéktelen, gömb alakú virágzatok jelenhetnek meg, világos krémsárga színűek, díszítőértékük csekély. A fajta kiválóan érvényesül kontrasztos elemként modern edényekben, kavicsos kompozíciókban, kőválúkban vagy száraz nyári ágyásokban. Ezüstös árnyalata jól kiemeli a sötét levelű batátát, a bordó tűzesőt, a lila petúniát, a kék zsályát vagy a pozsgás ültetéseket. 

Termesztés: Teljes napsütést, légmozgást és rendkívül jó vízáteresztő közeget igényel. Megfelelő számára a könnyű, homokos vagy kavicsos, jó vízelvezetésű talaj körülbelül 6,0–8,0 pH-val. A pangó víz, a nehéz agyag és a tartósan nedves gyökérlabda rothadáshoz és szürkepenészhez vezet, ezért edényben a virágföld durva homokkal, perlittel vagy apró kaviccsal kevert keveréke válik be, valamint vízelvezető nyílás, az alátétben álló víz nélkül. Az öntözés legyen mérsékelt, újabb vizet csak a felső réteg kiszáradása után adjunk. Meggyökeresedés után a fajta elviseli a rövid szárazságot, a túlnedvesedés veszélyesebb számára, mint az átmeneti vízhiány. Májustól augusztusig elegendő 3–4 hetente gyenge trágyázás, a nitrogéntöbblet gátolja a kompakt növekedést. A fiatal hajtások csúcsa enyhén visszacsíphető, az idős fába történő erős metszést a növény rosszul tűri. A szabadba a talaj menti fagyok elmúltával, általában május második felétől ültetjük, 30–40 cm-es tőtávolságra, ami négyzetméterenként körülbelül 6–9 növény. Magyarországon nem megbízhatóan fagytűrő. Rövid ideig elviseli a −3 és −5 °C körüli hőmérsékletet, a nedves közeg tovább csökkenti ellenálló képességét. A következő évre való megőrzéshez az edényt az első fagyok előtt világos, körülbelül 5–12 °C-os helyiségbe visszük, és csak annyira öntözzük, hogy a gyökerek teljesen ki ne száradjanak. Fűtött beltérben fényhiánytól és a túl meleg levegőtől szenved. Kártevők ritkán jelentkeznek, helytelen teleltetésnél takácsatkák vagy üvegházi molytetvek fordulhatnak elő.

Szerző: Kristýna | Revízió: 10.08. 2026