Ezüstzsálya Salvia argentea

Termék részletes leírása

Ezüstzsálya - az egyik leglátványosabb kétéves, illetve rövid életű évelő, amely Dél-Európa és Észak-Afrika száraz, köves vidékeiről származik. Virágzáskor 60–90 centiméter magasra nő, fő dísze azonban a tőlevélrózsa, amelynek átmérője elérheti az 50 centimétert is. Levelei széles tojásdadok, sűrűn borítják őket hosszú, hófehér, gyapjas szőrök, amelyektől puha szarvasbőr vagy ezüstös szőrme hatását keltik. Teljesen fagytűrő (-23 °C-ig), ugyanakkor rendkívül érzékeny a téli nedvességre, amely a tőrózsa szívének rothadását okozza. Az ezüstzsálya legfőbb esztétikai értéke a levelek felülmúlhatatlan textúrája és színe, amelyek a kertben világító pontként hatnak. Júniustól júliusig a tőrózsa közepéből magas, gazdagon elágazó bugák nőnek apró, krémfehér vagy rózsás árnyalatú virágokkal. A virágzat szintén gyapjas és igen dekoratív, egyes kertészek mégis eltávolítják, hogy elősegítsék a levélrózsa vitalitását és hosszabb élettartamát (a növény virágzás és magérlelés után gyakran kimerül). Nagy számban vonzza a beporzókat.

Termesztés: Nyitott, teljesen napos termőhelyet igényel, amely nélkülözhetetlen a levelek sűrű szőrözöttségéhez és a levélrózsák rothadásának megelőzéséhez. Ideális számára a könnyű, nagyon jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy kavicsos talaj semleges vagy enyhén lúgos pH-val, a nehéz agyagtalajokat és a téli pangó vizet nem viseli el. Az öntözés legyen mértékletes, közvetlenül a tőhöz, hogy a nemezes levelek ne ázzanak el, mert ez rothadásukhoz vezethet, begyökeresedés után a növény kifejezetten szárazságtűrő. A trágyázás nagyon mérsékelt, a vegetáció kezdetén kevés érett komposzt bedolgozásával vagy alacsony nitrogéntartalmú ásványi műtrágya híg oldatával történik. A metszés az elvirágzott szárak eltávolításából áll a virágzás végén, ami elősegítheti a növény vitalitását a következő évre, valamint tavasszal az elhalt levelek eltávolításából a tőrózsa széléről. Több tő ültetésekor, amely tavasztól őszig végezhető, 50–60 cm-es tőtávolság ajánlott, hogy a nagy levélrózsák körül megfelelő legyen a levegő áramlása. A növény fagytűrő (körülbelül -15 °C és -20 °C között), a hazai viszonyok között azonban kulcsfontosságú a téli nedvesség elleni védelem, ezért a csapadék elleni takarás és a növény alatti vízáteresztő drénréteg ajánlott a gyökérnyak rothadásának megelőzésére.

Szerző: Lucie | Revízió: 1.4. 2026