Fali kányazsázsa Diplotaxis muralis

Termék részletes leírása

Fali kányazsázsa - az úgynevezett vadrukkola. A kertben rövid életű egy- vagy kétnyári növényként viselkedik. Gyorsan karéjos levelű tőlevélrózsát nevel, majd vékonyabb, elágazó szárakat hoz. Virágzáskor szokásos magassága 20–60 cm, a tő szélessége 15–30 cm körüli. Júniustól szeptemberig a hajtások csúcsán négytagú sárga virágokból álló fürtök jelennek meg, amelyeket a méhek és az apró zengőlegyek is keresnek. Leveleit a rukkolához hasonlóan használják vegyes salátákba, szendvicsekre vagy tésztaételek ízesítésére. Íze a levél korával változik: a fiatal levelek finoman borsosak, az idősebbek erőteljesebben csípősek. Elvirágzás után magvas, keskeny becőterméseket hoz, amelyekből melegebb fekvésben könnyen magról szaporodik. Melegebb vidékekről származik, ezért jól beválik a fűszernövényágyásban és a mozgatható balkonládákban, ahol friss, gyorsan megújuló lombot nevel. Levelei természetes módon tartalmazzák a keresztesvirágúakra jellemző mustárolajokat, valamint C- és K-vitamint, amelyek a táplálkozásban általánosan hasznosulnak. A mezőgazdaságban a fajt néha zöldtrágyaként is említik, mert gyorsan befedi a talajt, és bedolgozás után szerves anyaggal gazdagítja.

Termesztés:  A teljes napot kedveli, nyári hőségben enyhe félárnyékot is elvisel. Jó vízáteresztő, inkább száraz vagy mérsékelten nedves, tápanyagban gazdag talajt igényel, körülbelül pH 6–8 kémhatással. A meszes talaj megfelel neki. Vetése márciustól májusig, illetve az őszi és tavaszi szürethez újra augusztustól szeptemberig történik. Edényben mélyebb, vízelvezetéssel ellátott cserép ajánlott. A leveleket áprilistól októberig folyamatosan szedjük. A legzsengébbek akkor, ha a fiatal tőrózsát rendszeresen visszavágjuk. Általában júniustól szeptemberig virágzik. Ha a növény virágba szökik, levelei gyorsan megkeményednek, és csípősebbé válnak. Az öntözés legyen egyenletes, tartós túlnedvesedés nélkül. A rövid szárazságot jobban tűri, mint a nehéz, vizes közeget. Leggyakoribb kártevői a földibolhák és a levéltetvek. Szárazságban a leveleken jellegzetes apró, ablakszerű rágásnyomok jelennek meg. Ilyenkor finom háló és az egyenletes nedvesség fenntartása segít. Ágyásba a tervezett levélszürettől függően nagyjából 50–80 növénnyel számolunk négyzetméterenként, sorban 10–15 cm-es tőtávolságot hagyunk. Melegebb vidékeken a növények egy része tőlevélrózsaként áttelelhet, és kora tavasszal újra kihajt. Hűvösebb fekvésben inkább egynyári levélzöldségként termesztik. A trágyázás legyen mérsékelt, mert a nitrogéntöbblet törékennyé teszi a szöveteket, és vonzza a levéltetveket. Ajánlott a finom szerves anyaggal való mulcsozás, amely mérsékli a nedvességingadozást, és szüretkor tisztán tartja a leveleket.

Szerző: Nikol | Revízió: 19.2. 2026