Farges-szivarfa Catalpa fargesii f. duclouxii

Termék részletes leírása

Farges-szivarfa - Kínából származó, mutatós, közepes termetű lombhullató fa, amelyet elsősorban rendkívül dekoratív virágaiért és elegáns habitusáért becsülnek. Hazai viszonyok között általában 6–10 m magasra nő, és szélesebb, szabálytalanul gömbölyded vagy szétterülő koronát nevel festői elrendezésű ágakkal. Levelei átellenesek, széles tojásdadok vagy szív alakúak, csúcsuk kihegyezett. Színük élénk- vagy középzöld, fonákjuk finoman molyhos, fakadáskor enyhén bronzos árnyalatúak lehetnek. Legnagyobb dísze a feltűnő, nagy, csöves virág, amely általában júniusban és júliusban jelenik meg. A virágok halvány rózsaszínűek vagy rózsás-ibolyás színűek, torkukban sötétebb foltok és rajzolat látható. Nagyon egzotikus hatást keltenek, és jól megkülönböztetik a fajt a gyakran ültetett szívlevelű szivarfától. A virágok laza bugákban állnak, és vonzzák a beporzó rovarokat. Elvirágzás után kialakulhatnak a jellegzetes hosszú, karcsú, hüvelyszerű toktermések, amelyek gyakran télig a fán maradnak. A fiatal növények érzékenyebbek lehetnek az erősebb fagyokra. Ezért melegebb helyre ajánlott ültetni, és az ültetést követő első években téli védelmet érdemes biztosítani. Látványos virágzásának és festői koronájának köszönhetően elsősorban szoliter faként érvényesül díszkertekben és parkokban, ahol nyáron szembetűnő, meghatározó elemet alkot.

Termesztés: Meleg, védett termőhely ajánlott, ideális esetben napos vagy enyhén félárnyékos fekvésben. A bőséges fény elősegíti az egészséges, élénk lombszínt. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő és inkább üde, nyirkos. Kerülni kell a tartós pangó vizet és a szélsőséges kiszáradást is. Az enyhén savanyú vagy semleges pH kedvező, a szivarfa azonban a toleráns fásszárúak közé tartozik, és az enyhén meszes talajt is elviseli. Ültetés után jót tesz neki a rendszeres öntözés, valamint a törzs körül elterített szerves mulcsréteg, amely csökkenti a párolgást és a talaj hőmérséklet-ingadozását. Hidegebb vidékeken az első években ajánlott a törzs tövét télre enyhén betakarni. Fagytűrése körülbelül −23 °C. Az idősebb, jól begyökeresedett fák jobban átvészelik a telet, a fiatalabb egyedeknél fagyzugos helyeken az ágcsúcsok időnként elfagyhatnak, tavasszal azonban többnyire jól regenerálódnak. A szivarfa jól reagál a metszésre, amelyet lombhullás után vagy kora tavasszal végeznek. Az ifjító metszés segít kompakt koronát fenntartani, és erős, dús lombozatú hajtások képződését serkenti. Nagyobb kertekben a fákat magányosan ültetik, fasorokba és sorültetéshez a korona várható méretétől függően 3–5 m-es tőtávolság ajánlott. A betegségek és kártevők közül ritkán levéltetvek vagy levélfoltosság jelentkezhet, ezek azonban rendszerint nem befolyásolják lényegesen a fa életerejét. Megfelelő termőhely és alapvető gondozás mellett a kert hosszú életű, kifejező dominánsa lesz, amely a mutatós lombozatot kellemes nyári árnyékkal ötvözi.

Szerző: Lucie | Revízió: 11.2. 2026