Farkas kutyatej Euphorbia cyparissias

Termék részletes leírása

Farkas kutyatej - a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú, Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. A természetben száraz lejtőkön, sztyepprétek és köves gyepek területén él, ahol rizómáinak köszönhetően vészeli át a kedvezőtlen időszakokat. A kertben rizómás állományt alkot számos felálló szárral, amelyek általában 20–40 cm magasak, nagyon keskeny, tűszerű levelei kékeszöld árnyalatúak. Tavasszal a fiatal hajtások üde zöldek, nyáron a lombozat szürkéskékre finomodik, így az állomány alacsony, „ködös” párnára emlékeztet. Május végén és június elején a hajtások csúcsán ernyőszerűen elrendezett virágzatok jelennek meg, amelyek fő díszét a zöldessárga fellevelek adják. Ezek az elvirágzás idején gyakran narancssárgára, sőt vörösesre színeződnek, és a színük több héten át kiemeli az ágyás elülső szegélyét. Elsősorban föld alatti tarackokkal terjed. Minden része fehér tejnedvet tartalmaz, amely mérgező, és érintkezéskor irritálja a bőrt és a szemet, ezért munka közben kesztyű használata ajánlott. Kompozíciókban szárazságtűrő cserjék alatti alsó szintként, természetközeli ültetésekben, valamint kövek közötti kitöltésként is jól alkalmazható. Finom levélszerkezete szép kontrasztot alkot a levendulával, a zsályával, a varjúhájakkal és a csenkeszcsomókkal.

Termesztés: Teljes napon, esetleg világos félárnyékban, nyílt és enyhén szeles fekvésben is jól fejlődik. Legmegfelelőbb számára a laza, jó vízáteresztő talaj a homokostól a kavicsos keverékekig, kb. 6,5–8,0 pH-val. Nehéz agyagtalajban drénréteg és kavics bekeverése segít, mert a tartós pangó víz az állomány ritkulásához vezet. Öntözésre főként ültetés után és extrém szárazságban van szükség, egyébként a növény nagyon jól tűri a szárazságot. Száraz kertekben beválik a kavicsból készült ásványi mulcs, amely stabilizálja a talaj hőmérsékletét és visszaszorítja a gyomosodást. A trágyázás legyen mértékletes, a túl tápdús talaj a kompakt habitus rovására buja növekedést serkent. Ültetése márciustól októberig történhet, a gyors záródáshoz 25–30 cm-es tőtávolság ajánlott, ami négyzetméterenként kb. 9–12 növénynek felel meg. A begyökeresedett tövek hazai viszonyok között kb. −28 °C-ig fagytűrők, és nyílt termőhelyen is gond nélkül áttelelnek, ha a talaj télen nem marad sáros. A metszés általában a száraz szárak eltávolítására korlátozódik a tél végén, illetve elvirágzás utáni visszavágásra, ha a cél a terjedés korlátozása. A kártevők inkább jelentéktelenek, a fiatal hajtásokon néha levéltetvek jelenhetnek meg. Nagyobb gondot okozhat a nem kívánt terjeszkedés, amelyet kisebb ágyásokban a rizómák mechanikus visszaszorításával vagy elhatárolt területen való termesztéssel lehet kezelni.

Szerző: Kristýna | Revízió: 23.01. 2026