Fás bazsarózsa 'Fujimusume' Paeonia suffruticosa 'Fujimusume'

Termék részletes leírása

Fás bazsarózsa 'Fujimusume' - hagyományos japán fajta, amelynek neve szabad fordításban „lilaakác-leányt” jelent, és finoman hullámos szirmaira utal. Növekedése lassabb, néhány év alatt erős vázat fejleszt, és a cserje korával egyre rendszeresebben virágzik. Hazai viszonyok között általában mintegy 1,2–1,5 m magasra és 1,0–1,3 m szélesre nő. Májustól júniusig nyílnak nagy, 16–20 cm-es, félig telt virágai, amelyek a telt rózsás pirostól a skarlátig terjedő árnyalatokban pompáznak. A virág közepe nyitott, jól látható sárga porzókkal, így a méhek és más rovarok is látogatják, a közép rajzolata pedig lapos tálba vágva is szépen érvényesül. Eső után a virágok elnehezülhetnek, és szélben néha kissé lehajolnak, ezért virágzáskor szélvédett hely vagy feltűnésmentes támasz ajánlott. Illata gyenge. Mélyen szeldelt levelei a szezonban sötétzöldek, kihajtáskor enyhén bronzos árnyalatúak lehetnek, elvirágzás után pedig nyugodt hátteret adnak a nyári évelőknek. Kompozícióban jól mutat tűlevelűek sötét zöldje előtt, hőt tároló kőfal mellett, illetve árnyékliliomokkal, bőrlevelekkel és tavaszi hagymás növényekkel társítva. A növény nem ehető, lenyelve emésztési panaszokat okozhat.

Termesztés:  A teljes napot vagy az enyhe félárnyékot és a szélvédett helyet kedveli, mert nagy virágai esőben elnehezülhetnek. Legjobban mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, körülbelül 6,5–7,5 pH-jú talajban fejlődik. Agyagos talajban vízelvezető réteg és kavics bekeverése ajánlott, laza talajban viszont nagyobb arányú komposzt. Az öntözés főleg az ültetést követő első két évben fontos, begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós aszály azonban kisebb virágokat eredményez. Ültetése tavasszal vagy ősszel történik, oltott növényeknél az oltási helyet ajánlott mintegy 10–15 cm-rel a talajfelszín alá helyezni, hogy a cserje idővel saját gyökereket fejlesszen. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal a magasabb kálium- és foszfortartalmú, lassan oldódó trágya válik be, a túlzott nitrogénadagolás laza, puha hajtásnövekedést okoz. A metszés az elszáradt vagy elfagyott ágak elvirágzás utáni eltávolítására korlátozódik, alakításra általában nincs szükség. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban körülbelül -25 °C-ig terjed, a bimbókat a késő tavaszi fagyok károsíthatják, ezért a szélvédett hely és az enyhe téli takarás segít. Csapadékos tavaszokon szürkepenész vagy levélfoltosság jelentkezhet, ezért értékes a jól szellőző termőhely és a túl nem nedvesedő, a szárak tövével közvetlenül nem érintkező mulcs. Az ajánlott tőtávolság a választott kompozíciótól függően körülbelül 1,2–1,5 m. Edényben csak megfelelő mélység, rendszeres öntözés és a gyökérlabda átfagyás elleni téli védelme mellett nevelhető.

Szerző: Nikol | Revízió: 2.1. 2026

Bővebben: A bazsarózsák termesztési útmutatója