Fás bazsarózsa 'Koi-kagura' Paeonia suffruticosa 'Koi-kagura'

Termék részletes leírása

Fás bazsarózsa 'Koi-kagura' - a fás bazsarózsa japán fajtája a cserjés bazsarózsák köréből. Ezeket Kelet-Ázsiában évszázadokon át nemesítették fásodó tövű botanikai fajokból. Lombhullató cserjét nevel, hajtásai azonban tartósak, és az évek során erős vázzá vastagodnak, így a cserje virágzáson kívül is építészeti hatást kelt. Ültetés után a növény gyakran 1–2 évig elsősorban a begyökeresedésre összpontosít, teltebb habitusát nagyjából 6–10 éves korára éri el. Hazai viszonyok között általában 1,2–1,5 m magasságnál és 1,0–1,3 m szélességnél állapodik meg. Május végén, június elején nyílnak bíborvörös–borvörös virágai. Belső sziromlevelei gyakran finoman szabálytalanok, és szép kontrasztot alkotnak velük a sárga porzók. Teltségüktől függően a beporzók többé-kevésbé hozzáférnek a virágokhoz. Illatuk általában gyenge. A virágok vágott virágként is felhasználhatók, legszebben alacsonyabb tálban, ahol a közép rajzolata érvényesül. Mélyen szeldelt levelei a szezonban sötétzöldek, kihajtáskor enyhén bronzos árnyalatot ölthetnek. Elvirágzás után nyugodt hátteret adnak a nyári évelőknek. Szoliterként terasz mellett, tűlevelűek sötét zöldje előtt vagy hőt tároló falrész mellett mutat a legjobban. Jól társítható árnyékliliomokkal, bőrlevelekkel és tavaszi hagymás növényekkel. A növény nem ehető, lenyelve emésztési panaszokat okozhat. 

Termesztés:  A teljes napot vagy az enyhe félárnyékot kedveli, valamint a védett, szélcsendes helyet, mert nagy virágai esőben elnehezülhetnek. Legjobban mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő talajban fejlődik, nagyjából 6,5–7,5 pH mellett. Agyagos talajban érdemes dréncsréteget kialakítani és kavicsot keverni a talajba, könnyű talajban viszont nagyobb komposztarány ajánlott. Az öntözés főként az ültetést követő első két évben fontos. Begyökeresedés után a rövid ideig tartó szárazságot elviseli, a hosszan tartó aszály azonban kisebb virágokat eredményez. Ültetése tavasszal vagy ősszel történik. Oltott növényeknél ajánlott az oltási helyet mintegy 10–15 cm-rel a talajfelszín alá helyezni, hogy a cserje idővel saját gyökereket fejlesszen. A trágyázást mértékkel végezzük. Tavasszal beválik a lassan oldódó, magasabb kálium- és foszfortartalmú műtrágya, a nitrogénnel való túltrágyázás laza, puha növekedést idéz elő. A metszés az elszáradt vagy elfagyott ágak eltávolítására korlátozódik elvirágzás után, alakító metszésre általában nincs szükség. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban nagyjából -25 °C-ig terjed. A bimbókat a késő tavaszi fagyok károsíthatják, ezért segít a szélvédett termőhely és a könnyű téli takarás. Csapadékos tavaszokon szürkepenész vagy levélfoltosság jelentkezhet. Ezért értékes a jól szellőző termőhely és a nem túl nedves, a szárak tövével közvetlenül nem érintkező mulcs. Az ajánlott ültetési távolság a választott kompozíciótól függően nagyjából 1,2–1,5 m. Edényben csak kellő mélység, rendszeres öntözés és a földlabda téli fagy elleni védelme mellett nevelhető.

Szerző: Nikol | Revízió: 2.1. 2026

Bővebben: A bazsarózsák termesztési útmutatója