Fás bazsarózsa 'Rosea Plena' Paeonia suffruticosa 'Rosea Plena'

Termék részletes leírása

Fás bazsarózsa 'Rosea Plena' - kiváló, évtizedek óta bevált, francia eredetű bazsarózsafajta. A kínai „mudan” bazsarózsák egyik legrégebben termesztett kerti formája. Az európai gyűjteményekben már a 18. század végén megjelenik teltvirágú, egyenletesen rózsaszín formaként, a botanikai szakirodalomban pedig a történelmi Paeonia × moutan subvar. rosea-plena néven is szerepel. Lombhullató cserjét nevel, erős, fokozatosan fásodó hajtásokkal, amelyek akkor is megtartják a növény habitusát, amikor nem virágzik. Levelei sötétzöldek, mélyen szeldeltek, ősszel enyhén elszíneződhetnek. Május végén és június elején a beérett ágak végén nagy, dúsan telt, élénk rózsaszín, finom ibolyás árnyalatú virágok nyílnak, gyakran 15–20 cm szélesek. A szirmok puha rozettába rendeződnek, amely közelről és távolról is feltűnő, a virág enyhén illatos lehet. Szélvédett helyre érdemes ültetni, ahol a virágok jobban ellenállnak az esőnek. Kompozícióban szoliterként érvényesül a bejárat mellett, sötétebb tűlevelű előtt vagy cserjeágyásban hunyorokkal, nősziromokkal és díszhagymákkal. A növény nedve érzékeny személyeknél bőrirritációt okozhat.

Termesztés:  A napos vagy enyhén félárnyékos, védett, szélcsendes fekvést kedveli, mert a nagy virágok esőben elnehezedhetnek. Legjobban mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, kb. 6,5–7,5 pH-jú talajban fejlődik. Agyagos talajban ajánlott vízelvezető réteg és kavics bekeverése, könnyű talajban viszont több komposzt. Az öntözés főként az ültetést követő első két évben fontos, begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a hosszan tartó aszály azonban kisebb virágokat eredményez. Ültetése tavasszal vagy ősszel történik, oltott növényeknél ajánlott az oltási helyet kb. 10–15 cm-rel a talajfelszín alá helyezni, hogy a cserje idővel saját gyökeret fejlesszen. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal a magasabb kálium- és foszfortartalmú, lassan oldódó trágya válik be, a túlzott nitrogénadagolás laza, puha növekedést okoz. A metszés a száraz vagy elfagyott ágak eltávolítására korlátozódik virágzás után, alakítás általában nem szükséges. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban kb. -25 °C-ig terjed, a bimbókat a késő tavaszi fagyok károsíthatják, ezért segít a szélvédett fekvés és a könnyű téli mulcstakarás. Csapadékos tavaszokon szürkepenész vagy levélfoltosság jelentkezhet, ezért értékes a jól szellőző termőhely és a nem túl nedves mulcs, amely nem érintkezik közvetlenül a szárak tövével. Az ajánlott tőtávolság a kompozíciótól függően kb. 1,2–1,5 m. Edényben csak megfelelő mélység, rendszeres öntözés és a gyökérlabda fagy elleni téli védelme mellett nevelhető.

Szerző: Nikol | Revízió: 2.1. 2026

Bővebben:  Útmutató a bazsarózsák termesztéséhez