Fás bazsarózsa 'Sahohime' Paeonia suffruticosa 'Sahohime'

Termék részletes leírása

Fás bazsarózsa 'Sahohime' - a Paeonia suffruticosa 'Sahohime' japán eredetű fás bazsarózsa, amely a hagyományos cserjés bazsarózsák csoportjába tartozik. Ezek a fajták hosszú nemesítés eredményeként Kínában és Japánban jöttek létre, ahol a bazsarózsát az elegancia és a nemesség jelképének tartják. A 'Sahohime' felálló, lassan növő cserjét nevel, amely körülbelül 1,2–1,5 m magas és 1–1,3 m széles. Levelei mélyen szeldeltek, hármasan összetettek, középzöldek, ősszel finom sárgás árnyalatot öltenek. Májusban a fás hajtások végén nagy, félig telt, körülbelül 15–20 cm átmérőjű virágok jelennek meg. A sziromlevelek fehérek, finom rózsaszín árnyalattal, a tövükön gyakran sötétebb rózsaszín vagy málnaszínű beütéssel. A virág közepén feltűnő sárga porzók láthatók. A virágok rendkívül finom hatásúak és kellemesen illatoznak. A fás bazsarózsák abban különböznek a lágyszárú fajoktól, hogy hajtásaik télen nem halnak el, és fokozatosan tartós cserjévé fejlődnek. Kerti kompozíciókban szoliterként, tavaszi hagymás növényekkel vagy alacsonyabb évelőkkel, például gólyaorrokkal vagy árnyékliliomokkal társítva érvényesül.

Termesztés: A teljes napot vagy enyhe félárnyékot és a szélvédett helyet kedveli, mivel a nagy virágok esőben elnehezülhetnek. Legjobban mélyebb, humuszos és jó vízáteresztő, körülbelül 6,5–7,5 pH-jú talajban fejlődik. Agyagos talajban ajánlott vízelvezető réteg és kavics bekeverése, könnyű talajban viszont nagyobb arányú komposzt. Az öntözés főként az ültetést követő első két évben fontos, begyökeresedés után elviseli a rövid szárazságot, a hosszan tartó aszály azonban kisebb virágokat eredményez. Ültetése tavasszal vagy ősszel történik, oltott növényeknél ajánlott az oltási helyet körülbelül 10–15 cm-rel a talajfelszín alá helyezni, hogy a cserje idővel saját gyökereket fejlesszen. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal beválik a lassú lebomlású, magasabb kálium- és foszfortartalmú trágya, a nitrogénnel való túltrágyázás laza szövetű növekedést okoz. A metszés a száraz vagy elfagyott ágak virágzás utáni eltávolítására korlátozódik, alakításra általában nincs szükség. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban körülbelül -25 °C-ig terjed, a bimbókat a késő tavaszi fagyok károsíthatják, ezért segít a szélvédett hely és a könnyű téli talajtakarás. Esős tavaszokon szürkepenész vagy levélfoltosság jelentkezhet, ezért értékes a jól szellőző termőhely és a nem túl nedves, a szárak tövével közvetlenül nem érintkező talajtakaró. Az ajánlott tőtávolság a kompozíciótól függően körülbelül 1,2–1,5 m. Edényben csak megfelelő mélység, rendszeres öntözés és a gyökérlabda téli átfagyás elleni védelme mellett érvényesül.

Bővebben: A bazsarózsák termesztési útmutatója

Szerző: Jana | Revízió: 5.3. 2026