Fás bazsarózsa 'Sahohime' Paeonia suffruticosa 'Sahohime'

Termék részletes leírása

Fáskerti bazsarózsa 'Sahohime' - A Paeonia suffruticosa 'Sahohime' egy japán eredetű fás bazsarózsa, amely a hagyományos cserje bazsarózsák csoportjába tartozik. Ezek a kultivárok Kínában és Japánban hosszú távú nemesítés eredményei, ahol a bazsarózsákat az elegancia és a nemesség szimbólumának tekintik. A 'Sahohime' kultivár felálló, lassan növekvő, körülbelül 1,2–1,5 m magas és 1–1,3 m széles cserjét alkot. Levelei mélyen osztottak, hármasak, középzöldek, és ősszel finom sárgás árnyalatokat kapnak. Májusban a fás hajtások végén nagy, féltelt virágok jelennek meg, átmérőjük körülbelül 15–20 cm. A szirmok fehér színűek, finom rózsaszín árnyalattal, és gyakran sötétebb rózsaszín vagy málna színű árnyalattal a tövükön. A virág közepén feltűnő sárga porzók találhatók. A virágok nagyon finomak és kellemes illatúak. A fás bazsarózsák eltérnek a lágyszárú fajoktól abban, hogy hajtásaik télen nem pusztulnak el, és fokozatosan tartós cserjét alkotnak. A kert kompozíciókban a fajtát szoliterként, tavaszi hagymásokkal vagy alacsonyabb évelőkkel, például gólyaorral vagy árnyékliliommal kombinálva alkalmazzák.

Termesztés: Kedveli a teljes napfényt vagy a könnyű félárnyékot, valamint a védett, szélvédett helyet, mert a nagy virágok esőben megnehezedhetnek. Legjobban mély, humuszos és jól vízáteresztő talajban növekszik, melynek pH-ja körülbelül 6,5–7,5. A vályogtalajban vízelvezető réteg és kavics hozzáadása javasolt, míg a könnyű talajokban éppen ellenkezőleg, nagyobb arányú komposzt szükséges. Az öntözés főként az ültetés utáni első két évben fontos, a meggyökeresedés után rövid ideig elviseli a szárazságot, de a hosszan tartó aszály csökkenti a virágokat. Az ültetés tavasszal vagy ősszel történik, oltott növényeknél javasolt az oltás helyét körülbelül 10–15 cm-rel a felszín alá helyezni, hogy a cserje idővel saját gyökerein gyökeresedjen meg. A trágyázás mérsékelt, tavasszal lassan oldódó, magasabb kálium- és foszfortartalmú műtrágya ajánlott, a nitrogénnel való túltrágyázás lágy növekedést támogat. A metszést a száraz vagy fagyott ágak eltávolítására korlátozzák virágzás után, az alakítás általában nem szükséges. A kifejlett növények fagyállósága a gyakorlatban körülbelül -25 °C-ig terjed, a bimbókat a késői tavaszi fagyok károsíthatják, ezért a szélvédelem és a könnyű téli mulcs segít. Az esős tavaszokon megjelenhet szürke penész vagy levélfoltosság, értékes a szellős fekvés és a túlzottan nedves, a szárak tövével közvetlen érintkezésben lévő mulcs hiánya. Az ajánlott távolság a választott kompozíciótól függően körülbelül 1,2–1,5 m. Konténerben csak elegendő mélységgel, rendszeres öntözéssel és a gyökérlabda téli védelmével érvényesül a fagy ellen.

Többet itt: Útmutató a bazsarózsák termesztéséhez

Szerző: Jana | Felülvizsgálat: 2026.03.05.