Fás bazsarózsa 'Shimadaijin' Paeonia suffruticosa 'Shimadaijin'

Termék részletes leírása

Fás bazsarózsa 'Shimadaijin' - a bazsarózsák közé tartozó lombhullató cserje, amelyet gyönyörű virágai tesznek különlegessé. A fás bazsarózsák hagyományos japán fajtái közé tartozik. Japánban, Shimane prefektúrában szelektálták, és a 20. század közepén került forgalomba. A lombhullató cserje állandó, fás hajtásai a korral megerősödnek és szilárd vázat alkotnak. Hazai viszonyok között általában 1,2–1,5 m magasra és 1,0–1,3 m szélesre nő. Májusban–júniusban nyílnak nagy, körülbelül 18–22 cm-es, félig telt, sötét bíborvörös virágai, közepükön jól látható sárga porzókkal. A kissé nyitott virágközép vonzza a méheket és a poszméheket, egyúttal vázában, leginkább alacsonyabb tálban kiemeli a virág rajzolatát. Illata finom. A mélyen szeldelt levelek a szezonban sötétzöldek, kihajtáskor bronzos árnyalatúak lehetnek, elvirágzás után pedig nyugodt hátteret adnak a nyári évelőknek. Kompozícióban jól mutat tűlevelűek sötét zöldje előtt, hőt tároló fal mellett, valamint árnyékliliomok, bőrlevelek és tavaszi hagymás növények szomszédságában. A növény nem ehető, lenyelve emésztési panaszokat okozhat.

Termesztés:  A teljes napot vagy enyhe félárnyékot és a szélvédett helyet kedveli, mivel a nagy virágok esőben elnehezülhetnek. Mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő talajban fejlődik a legjobban, körülbelül 6,5–7,5 pH mellett. Agyagos talajban vízelvezető réteg és kavics bekeverése ajánlott, laza talajban viszont több komposzt. Az öntözés főleg az ültetés utáni első két évben fontos, begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, de a hosszú aszály kisebb virágokat eredményez. Ültetése tavasszal vagy ősszel történik, oltott növényeknél az oltási helyet ajánlott mintegy 10–15 cm-rel a felszín alá helyezni, hogy a cserje idővel saját gyökeret fejlesszen. A trágyázás legyen mértékletes, tavasszal magasabb kálium- és foszfortartalmú, lassan oldódó trágya válik be, a túlzott nitrogén puha növekedést okoz. A metszés a száraz vagy elfagyott ágak elvirágzás utáni eltávolítására korlátozódik, alakításra általában nincs szükség. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban körülbelül -25 °C-ig terjed, a bimbókat a késő tavaszi fagyok károsíthatják, ezért segít a szélvédett hely és az enyhe téli mulcs. Esős tavaszokon szürkepenész vagy levélfoltosság jelentkezhet, ezért értékes a jól szellőző termőhely és a túl nem nedvesedő mulcs, amely nem érintkezik közvetlenül a szárak tövével. Az ajánlott tőtávolság a választott kompozíciótól függően körülbelül 1,2–1,5 m. Edényben csak megfelelő mélység, rendszeres öntözés és a gyökérlabda téli átfagyás elleni védelme mellett érvényesül.

Szerző: Nikol | Revízió: 2.1. 2026

Bővebben: Útmutató a bazsarózsák termesztéséhez