Fás bazsarózsa papaveracea x ostii Paeonia suffruticosa papaveracea x ostii

Termék részletes leírása

Fás bazsarózsa papaveracea x ostii - ez a rendkívül ellenálló hibrid a Paeonia suffruticosa 'Papaveracea' és a Paeonia ostii tulajdonságainak egyesítéséből született. Az eredmény olyan fás bazsarózsa, amely a pipacsra emlékeztető sziromlevelek esztétikus finomságát a Paeonia ostii faj életerejével és edzettségével ötvözi. Kifejlett korában dúsan elágazó, 1,5–1,8 méter magas és hasonló szélességű cserjévé nő. Májusban nyíló virágai nagyok, szimplák vagy félteltek, jellegzetes, jól kivehető textúrájúak, illatuk finom és nem tolakodó. A virágok elbűvölő fehér-rózsaszín árnyalatúak, jól látható, sárga színű termőkkel. Levelei tenyeresen összetettek, sötétzöldek, ősszel bronzos tónusúra színeződnek. A fajtát elsősorban gyorsabb regenerálódó képessége és a változékony közép-európai éghajlaton is bőségesebb virágzása miatt becsülik, így kiváló választás évelőágyásokba vagy reprezentatív szoliter ültetésre.

Termesztés: A teljes napot vagy az enyhe félárnyékot és a szélvédett helyet kedveli, mert a nagy virágok esőben elnehezülhetnek. Legjobban mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, körülbelül 6,5–7,5 pH-jú talajban fejlődik. Agyagos talajban ajánlott a drénréteg és a kavics bekeverése, könnyű talajokban viszont a több komposzt. Az öntözés főként az ültetést követő első két évben fontos, begyökeresedés után a rövid aszályt elviseli, a hosszan tartó szárazság azonban a virágok méretét csökkenti. Ültetése tavasszal vagy ősszel történik, oltott növényeknél az oltási helyet ajánlott mintegy 10–15 cm-rel a talajfelszín alá helyezni, hogy a cserje idővel saját gyökereket fejlesszen. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal a magasabb kálium- és foszfortartalmú, lassan oldódó trágya válik be, a nitrogénnel való túltrágyázás laza, puha hajtásnövekedést okoz. A metszés a száraz vagy fagyott ágak elvirágzás utáni eltávolítására korlátozódik, alakításra általában nincs szükség. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban körülbelül -25 °C-ig terjed, a bimbókat a késő tavaszi fagyok károsíthatják, ezért segít a szélvédett hely és az enyhe téli takarás. Esős tavaszokon szürkepenész vagy levélfoltosság jelentkezhet, ezért értékes a jól szellőző termőhely és a túl nem nedves, a szárak tövével közvetlenül nem érintkező mulcs. Az ajánlott tőtávolság a választott kompozíciótól függően körülbelül 1,2–1,5 m. Edényben csak kellő mélység, rendszeres öntözés és a földlabda téli átfagyás elleni védelme mellett nevelhető.

Bővebben: Útmutató a bazsarózsák termesztéséhez

Szerző: Kristýna | Revízió: 08.06. 2026