Fátyolvirág x hybr. 'Rosenschleier' Gypsophila x hybr. 'Rosenschleier'

Termék részletes leírása

Fátyolvirág x hybr. 'Rosenschleier' - kúszó fátyolvirág a szegfűfélék családjából. A faj hegyvidéki populációiból szelektálták, amely természetes körülmények között sziklarésekben, törmeléklejtőkön és meszes alapkőzetű száraz oldalakon él. Sűrű, párnás tövei finoman lecsüngő szárakat nevelnek, kifejletten általában 10–20 cm magasak és 30–45 cm szélesek, így szépen kirajzolják a kövek és az ágyásszegély vonalát. Levelei aprók, keskenyek vagy lándzsásak, szürkéskék árnyalatú zöldek, szárazságban is megtartják feszes szerkezetüket. Májusban és júniusban a tő fölött laza, elágazó virágzatok jelennek meg körülbelül 1 cm-es virágokkal. Ezek gyakran szinte fehéren nyílnak, a virágzás során finom rózsaszín árnyalatot kapnak, és általában nincs feltűnő illatuk. A fő virágzási hullám tavasz végén és nyár elején tart, és gyakran júliusig elhúzódik, különösen az elnyílt szárak rendszeres eltávolításával. A virágok finom kötészeti munkákban, vágott virágként és szárításra is felhasználhatók, a beporzókat is vonzzák, mégsem hatnak nehézkesen. A növény szaponinokat tartalmaz, ezért lenyelve enyhén mérgezőnek számít. Kompozíciókban jól illik varjúhájakhoz, kakukkfüvekhez, napvirágokhoz, alacsony csenkeszekhez vagy szegfűkhöz, valamint kavicsos felülethez, ahol világos szegélyt alkot.

Termesztés: A teljes nap, esetleg a nagyon világos félárnyék válik be, valamint a szélvédett hely, ahol a levelek eső után gyorsan felszáradnak. Kulcsfontosságú a homokot és kavicsot tartalmazó, jó vízáteresztő talaj. Nehezebb talajok esetén emelt ágyás és drénréteg ajánlott. A mészkő bekeverése a talajreakciót a semleges-lúgos tartomány felé tolja, a megfelelő pH körülbelül 6,8–8,2. A Fátyolvirág x hybr. 'Rosenschleier' konténeres növényei általában jól erednek. Ültetésük márciustól októberig lehetséges, 30–35 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként körülbelül 8–11 növénynek felel meg. Ültetés után az öntözés legyen egyenletes. Begyökeresedés után a fajta jól bírja az aszályt, a téli túlnedvesedésre viszont érzékenyebb. A trágyázás tavasszal kevés komposztra vagy kis adagú trágyára korlátozódik, a magas nitrogéntartalom puha hajtásnövekedést okoz. Virágzás után a virágzatokat eltávolítjuk, és a szárak egy részét visszavágjuk, hogy a tő besűrűsödjön, tavasszal a száraz részeket kivágjuk. A kavicsmulcs szárazon tartja a gyökérnyakat, és csökkenti a téli befülledést. Edényben ásványi ültetőközeget és drénréteget használunk, az edényt télen esőtől védett helyen tartjuk. Fagytűrése hazai viszonyok között általában -25 °C körül van, a legnagyobb kockázatot a fagy és a tartósan nedves talaj együttese jelenti. A betegségek közül nehéz talajban gyökérrothadás, túl sűrű állományban lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül a fiatal hajtásokon levéltetvek.

Szerző: Kristýna | Revízió: 08.01. 2026