Fehér eperfa 'Nana Issai' Morus alba 'Nana Issai'

Termék részletes leírása

Fehér eperfa 'Nana Issai' - Közép-Európában is régóta termesztett faj, többek között a selyemhernyó-tenyésztésben hasznosított levelei miatt. A 'Nana Issai' fajtát tömör növekedéséért értékelik, így ott is helyet kaphat, ahol egy átlagos eperfa túl nagyra nőne. Gyakran oltott fácskaként árusítják, gömb alakú, inkább félig nyitott koronával. Kifejlett magassága körülbelül 3–3,5 m, szélessége 3–4 m, tövistelen. Levelei zöldek, szabálytalan alakúak, tavasszal viszonylag későn hajt ki, ami csökkenti a késői fagyok okozta károk kockázatát. Sérüléskor tejnedv jelenhet meg, ami az eperfafélék családjára jellemző. Májusban és júniusban jelentéktelen, zöldes virágokkal virágzik, majd ehető áltermést hoz, amely eleinte piros, éréskor pedig sötétedik. Íze édes, teljes érettségben lédús, a termés a szederhez hasonlóan foghat. A termés közvetlen fogyasztásra, desszertekbe, szörpkészítésre és aszalásra is alkalmas. Kerti ültetésben fűszernövényekkel és szárazságtűrő évelőkkel, illetve díszfüvekkel társítható, ahol jól érvényesül tömör koronája és levelzetének finom textúrája.

Fehér eperfa - Kínából származik, de már évszázadok óta termesztik a Földközi-tenger vidékén és Közép-Európa melegebb részein. Körülbelül 10–15 méter magasra növő fa szabályos, laza, gömb alakú koronával. Nagyon gyorsan nő. Levelei feltűnőek, 6–18 cm hosszúak és mintegy 8 cm szélesek, aszimmetrikus alakúak, 3–5 karéjjal tagoltak, és szép mélyzöld színűek. Termése a nyári hónapokban érik, sárgás, majd lilás és fekete színt ölt. Nagyon édes és aromás, jellegzetes ízű, magas C-vitamin-tartalmú gyümölcs. Jó vízelvezetésű, termékeny talajt és napfényes helyet kedvel. Tavasszal az egyik legkésőbb kihajtó fafaj. Történetileg a selyemlepke hernyóinak tápnövényeként termesztették, amelyek gubóiból selymet nyertek. Ez a gyakorlat Európában a 16. századig nyúlik vissza. Napjainkban a fehér eperfa ízletes terméséért, valamint megjelenéséért, gyors növekedéséért és ellenálló képességéért népszerű. Egyre gyakrabban ültetik magánkertekbe, ahol kellemes árnyékot adó, meghatározó fa szerepét tölti be. Számos kultivárja létezik, köztük árnyékos zugok kialakítására alkalmas, terméketlen növények is. Metszéssel könnyen formálható, ami sokoldalú felhasználását segíti.

Termesztés: Teljes napon, melegebb, védett fekvésben fejlődik jól, ahol vesszői és termése is jól beérik. Nagyobb méretű edényben, napos helyen is nevelhető. A talaj legyen közepesen kötött vagy könnyebb, jó vízáteresztő, humuszos, mérsékelten nedves, tartós pangóvíz nélkül. Az optimális pH körülbelül 6,5–7,5, de a növény az enyhén lúgos vagy homokosabb talajokat is elviseli, ha az ültetést követő első években elegendő nedvességhez jut. A csemetéket általában márciustól novemberig ültetjük, komposzttal vagy jól érett szerves trágyával dúsított ültetőgödörbe. A tőtávolság a tervezett koronaformától függően nagyjából 2,5–3 m. Az első idényekben fontos a rendszeres öntözés, később a növény a rövid ideig tartó szárazságot viszonylag jól tűri. Tavasszal elegendő egy mérsékelt trágyázás kiegyensúlyozott tápanyag-tartalmú, elegendő káliumot tartalmazó műtrágyával, amely elősegíti a hajtások beérését. A metszés a korona időnkénti ritkításából, a sérült ágak eltávolításából és az áttekinthető szerkezet fenntartásából áll. Fagytűrése hazai viszonyok között körülbelül −25 °C, védett városi és borvidéki fekvésben alacsonyabb hőmérsékletet is elvisel. Magasabban fekvő, hidegebb területeken a legnaposabb, jó vízelvezetésű, erős széltől és késő tavaszi fagyoktól védett helyen érzi jól magát. Megfelelő termőhelyen és alapvető gondozás mellett ez a fajta a megbízható gyümölcstermő fás szárúak közé tartozik, amelyek kiegészítik a házikertek bogyós gyümölcs választékát.

Szerző: Kristýna | Revízió: 13.02.2026