Fehér nagyezerjófű 'Albiflorus' Dictamnus albus var. albiflorus

Termék részletes leírása

Fehér nagyezerjófű 'Albiflorus' - a rutafélék családjába tartozó, hosszú életű évelő, amely Európa és Nyugat-Ázsia melegebb vidékeiről származik. A természetben napsütötte tölgyesszegélyeken, sztyepplejtőkön és meszes törmeléklejtőkön nő, ahol a szárazságot rövid csapadékos időszakok váltják. Az albiflorus változat a faj világos virágú formája. Hosszú életű, 80–100 cm magas és kb. 50 cm széles tövei idővel csak lassan terebélyesednek. Erős, alig elágazó szárain májusban és júniusban körülbelül 15–25 cm hosszú fürtöket hoz. Az egyes virágok 2–3 cm-esek, túlnyomórészt fehérek, finom sárgás erezettel, a virágból kinyúló porzók kiemelik a rajzolatukat. Elvirágzás után díszes, magvakat rejtő toktermések fejlődnek. Levelei sötétzöldek, páratlanul szárnyasak, enyhén bőrneműek, szétmorzsolva citrusos illatúak. A növény fototoxikus anyagokat, köztük illóolajokat tartalmaz, amelyek érintkezés és azt követő napfény hatására bőrirritációt okozhatnak, ezért kezelésekor ajánlott a kesztyű, érzékeny bőr esetén és gyermekek közelében pedig a távolságtartás. Virágzáskor kiváló méhlegelő, és jól illik a természetes hatású évelőágyásokba, ahol függőleges virágfüzérei szép ellentétet alkotnak a levendula, a zsálya, a macskamenta, az üröm párnáival vagy a finom díszfüvekkel. Szoliter növényként és évelőágyás részeként is alkalmazható.

Termesztés: Teljes napon, esetleg enyhe félárnyékban érzi jól magát, ideális a meleg, szélvédett termőhely, ahol télen szárazabb a talaj. Legjobban jó vízáteresztő, vízelvezetéssel ellátott vályogos homoktalajban, meszes alapon, körülbelül pH 7,0–8,0 mellett fejlődik. A fehér nagyezerjófű csemetéit tavasszal vagy kora ősszel ültetjük. Ültetés után egyenletes nedvességet igényel, később a szárazságot is elviseli. A teljes begyökeresedéshez általában egy-két idény szükséges, és az első években lassabban nő. Télen a túlzott nedvesség gyakrabban okoz kárt, mint a fagy, ezért fontos a jó vízelvezetés és az ásványi anyagú, vékony takarás. A kifejlett tövek a talajtól és a tél lefolyásától függően kb. -23 és -40 °C között fagytűrők. Tavasszal eltávolítjuk az elszáradt szárakat, a vegetációs időszakban metszést általában nem igényel. A trágyázás tavasszal mérsékelt mennyiségű komposztra vagy lassan oldódó műtrágyára korlátozódik, a túl sok nitrogén puha, kevésbé szilárd szöveteket eredményez. Az átültetést és a tőosztást rosszul viseli, ezért végleges helyre ültessük. Ágyásba ültetve 40–50 cm-es tőtávolság ajánlott, ami négyzetméterenként kb. 4–6 növénynek felel meg. Edényben a mélyebb, magasabb ásványianyag-tartalmú, biztos vízelvezetésű cserép válik be, télen érdemes a földlabdát a tartós átázástól védeni. A kártevők közül a fiatal hajtásokon levéltetvek, a kihajtó leveleken esetleg csigák jelenhetnek meg, jó légmozgás mellett a betegségek inkább ritkák.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026