Fehér som 'Spaethii' Cornus alba 'Spaethii'

Termék részletes leírása

Fehér som 'Spaethii'  - a fehér som hagyományos és megbízható fajtája, amely a 19. század végén Németországban keletkezett. Erőteljes növekedésű, sűrűn elágazó, terebélyes cserje, amely kifejlett korában 200–300 cm magasra és 200–250 cm szélesre nő. Lombhullató, oválisan lándzsás levelei feltűnően tarkák: a levél közepe szabálytalanul zöld, szélét pedig széles, ragyogó sárga vagy aranyló szegély díszíti. Ősszel a levelek mutatós bíbor- és bordóárnyalatokba fordulnak. Lombhullás után a fiatal hajtások kérge kerül előtérbe, amely élénk korallvörös vagy sötét bordó színű. Virágzása májustól júniusig tart. Az ágak végén apró, lapos, bogernyős virágzatok fejlődnek krémfehér virágokból, amelyek finom illatot árasztanak és vonzzák a beporzókat. Elvirágzás után gömbölyű, fehér vagy halványkékes termések képződnek, amelyek a madarak kedvelt táplálékai. A termések emberre nem mérgezőek, de konyhai felhasználásuk nincs. A fajta előnye a -35 °C-ig terjedő kiemelkedő fagytűrés, a nagyfokú alkalmazkodóképesség és a sárga levéltarkaság állandósága. A levelek és a téli vesszők legintenzívebb színeződéséhez napos vagy enyhén félárnyékos termőhelyet igényel. A kertépítészetben ragyogó szoliterként, tarka cserjecsoportokban, vízpartok mentén, valamint rézsűk és vizenyős kertrészek megkötésére alkalmazzák.

A fehér som lombhullató cserje, amely kifejező színeivel és esztétikus megjelenésével vonja magára a figyelmet. Természetes elterjedési területe az európai Oroszország északkeleti részétől a Távol-Keletig, Japánig, Mongóliáig és Északkelet-Kínáig terjed. A fehér som 1,5–3 m magas cserje jellegzetes vörös, többnyire felálló, egyenes ágakkal, amelyek főként télen tűnnek ki. Ovális levelei nyáron élénkzöldek, ősszel vörös, narancssárga vagy bíbor árnyalatot ölthetnek. Májustól júniusig apró, fehér virágokkal virágzik, amelyek feltűnő virágzatot alkotnak. Termései kis, fehér vagy kékesfekete bogyók, amelyeket a madarak kedvelnek.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhely ajánlott, teljes napon a levelek színeződése a legkifejezettebb. A som sokféle talajt elvisel, legjobban azonban az agyagos vagy agyagos-homokos, mérsékelten nedves, jó vízelvezetésű talajban fejlődik. Az időszakos pangó vizet is elviseli, ezért kerti tavak körül és a kert nedvesebb részein is használják. A talaj kémhatása nagyjából pH 6,0 és 7,5 között lehet. Öntözésre főként az ültetést követő első évben van szükség, később a növény a száraz időszakokat is jól tűri. A mélyvörös téli vesszők megőrzése érdekében kora tavasszal ifjító metszést végzünk, amelynek során az idősebb hajtások egy részét a talaj szintjén eltávolítjuk, ami serkenti a fiatal, színes vesszők képződését. A cserje márciustól októberig ültethető, sövényben a növények között kb. 0,6–0,8 m távolsággal, csoportokban 2–3 db/m² mennyiségben. Fagytűrése általában -30 °C körüli, így Magyarország minden vidékén megbízhatóan áttelel. A betegségek közül levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, ezek legjobban jól szellőző termőhellyel és nem túlságosan nedves talajjal előzhetők meg. Minimális gondozást igénylő cserje, amely egész évben díszítő hatást nyújt.

Szerző: Lucie | Revízió: 10.9. 2026