Fehér varjúháj Sedum album

Termék részletes leírása

Fehér varjúháj (Sedum album) – pozsgás évelő a varjúhájfélék családjából. Változatos megjelenésű faj, amely Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában elterjedt, ahol főként sziklákon, köves lejtőkön és kőfalakon él sekély, gyakran meszes talajon. A murale változat tömöttebb, alacsony növekedésű, levelei finoman ujjszerűek. Elfekvő szárai a szárcsomóknál könnyen meggyökeresednek, és gyorsan átkúsznak a kövek peremén, így összefüggő, általában 5–10 cm magas szőnyeget képeznek, amely 30–45 cm-re, idővel még tovább is terjedhet. Levelei aprók, húsosak, középzöldek, szárazságban és télen gyakran borvörös vagy bronzos árnyalatúra színeződnek. Júniustól augusztusig rövid virágszárak emelkednek az állomány fölé, apró, csillag alakú, fehér vagy rózsás árnyalatú virágokból álló bogernyővel. A virágok virágport és nektárt kínálnak a méheknek és más beporzóknak, elvirágzás után a magokat tartalmazó tüszőtermések érnek be. A kertben sziklakertekben, kavicsos ültetésekben, burkolatok fugáiban, száraz kőfalakon és extenzív zöldtetőkön alkalmazható. Természetes módon illik kövirózsákhoz, ternyékhez, kakukkfüvekhez vagy alacsony csenkeszekhez, ahol az év folyamán váltogatja színeit, és könnyedebbé teszi a köves részeket.

Termesztés:  Teljes napon és kaviccsal vagy durvább homokkal kevert, jó vízáteresztő talajban fejlődik a legjobban, az ideális pH körülbelül 6,5–8. Kötött agyagtalajon beválik a drénréteg és a magasított ágyás, hogy a gyökerek télen ne álljanak vízben. Magyarországon az ültetés általában márciustól októberig történik, őszi ültetéskor előnyös az ásványi kavicsos enyhe takarás. Öntözésre főként ültetés után van szükség, begyökeresedés után jól tűri a szárazságot, a túlöntözés jobban árt neki, mint a rövid kiszáradás. A trágyázás mérsékelt, tavasszal általában elegendő komposzt vagy egy adag lassan ható évelőtrágya. A metszést kora tavasszal a száraz szárak eltávolításával végezzük, a tő tőosztással való megosztására és ifjítására csak ritkán, általában 4–6 évente kerül sor. Kifejlett korában körülbelül 30–50 cm magas és 40–50 cm széles, az összefüggő hatáshoz négyzetméterenként mintegy 6–7 növénnyel számolunk, 35–40 cm körüli tőtávolsággal. Edényben ásványosabb közeg és megbízható vízelvezetés szükséges. Magyarországon nagyjából -34 °C-ig fagytűrő, a fiatal növények meghálálják a száraz, téli pangó víztől mentes termőhelyet. A betegségek közül lisztharmat, a kártevők közül levéltetű jelenhet meg a fiatal hajtásokon.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.2. 2026