Feijoa Feijoa sellowiana

Termék részletes leírása

Feijoa - Dél-Brazília, Uruguay és Észak-Argentína hegyvidékeiről származik. Hazájában napos lejtőkön és nyílt bozótosokban nő. A mirtuszfélék családjába tartozó faj sűrű, örökzöld cserjét nevel, amely általában 2-3 m magas, meleg körülmények között magasabb is. Levelei bőrszerűek, elliptikusak, színükön sötétzöldek, fonákukon molyhosak és ezüstösszürkék, ami egész évben díszes megjelenést kölcsönöz a növénynek. Júniusban és júliusban nyílnak magányos, 3-4 cm átmérőjű virágai húsos, fehér vagy rózsaszínes sziromlevelekkel és feltűnő kárminpiros porzócsomóval. A sziromlevelek ehetők, ízük édes. A termések októbertől novemberig érnek, tojás alakúak, 4-8 cm hosszúak, zöld héjúak és krémszínű húsúak. Ízük aromás, az ananász, a szamóca és a menta keverékére emlékeztet. C-vitamint, rostot és polifenolokat tartalmaznak. A nagyobb termés érdekében két genetikailag eltérő növény ültetése ajánlott, mivel az idegentermékenyülés növeli a terméskötődést.

Termesztés:  Teljesen napos, meleg termőhelyet igényel, ideális esetben a hideg északi és keleti szelektől védve. Magyarországon elsősorban a legmelegebb vidékeken vagy dézsában fejlődik jól, ahol téli védelmet lehet biztosítani számára. A talaj legyen könnyű vagy középkötött, jó vízáteresztő, magasabb humusztartalmú, pH-ja körülbelül 5,5-7. A gyökerek tartós pangóvizes állapota károsodáshoz vezet, ezért ajánlott vízelvezető réteget kialakítani, főleg dézsás termesztésnél. Az öntözés legyen rendszeres, de kiegyensúlyozott, a közeg két öntözés között enyhén száradjon ki. Az intenzív növekedés és terméskötés idején magasabb káliumtartalmú trágyával érdemes tápanyagot pótolni, amely elősegíti a vesszők beérését és a termés minőségét. A szabadföldi ültetés áprilistól júniusig végezhető, hogy a növény télig jól begyökeresedjen. A nagyobb és rendszeresebb termés érdekében két genetikailag eltérő növény ültetése ajánlott, mivel az idegentermékenyülés növeli a terméskötődést. A metszés a cserje ritkítására és formázására korlátozódik a betakarítás után vagy kora tavasszal, ekkor a gyenge és sűrítő hajtásokat távolítjuk el. Fagytűrése körülbelül -12 és -15 °C között van, rövid ideig alacsonyabb hőmérsékletet is elvisel, a hidegebb vidékeken azonban ajánlott a gyökérzetet vastagabb mulcsréteggel védeni, a föld feletti részt pedig fátyolfóliával betakarni. A dézsában nevelt növényeket télre világos, hűvös, 2-10 °C-os helyiségbe visszük, és mérsékelten öntözzük. A faj viszonylag ellenálló a betegségekkel szemben, beltéri termesztésnél főleg száraz levegőn takácsatkák vagy pajzstetvek jelenhetnek meg.

Szerző: Jana | Revízió: 17.2.2026