Fejes kankalin Primula capitata subsp. mooreana

Termék részletes leírása

Fejes kankalin - Délkelet-Tibetből és a Himalája szomszédos területeiről származik, ahol hűvös hegyvidéki klímában nedves réteket, forrásvidékeket és patakpartokat népesít be. A kertben alacsony, talajközeli tőlevélrózsát alkot hosszúkás vagy lándzsás levelekből. A levelek világos- vagy szürkészöldek, fonákjuk gyakran finoman fehéresen hamvas, hasonló ezüstös bevonat a tőkocsányokon is megjelenhet. Júliustól szeptemberig 0,20–0,35 m magas tőkocsányok nőnek, amelyek sűrű, kissé lapított, körülbelül 4–6 cm átmérőjű virágfejeket hordoznak. Az egyes virágok csövesek, mélylila vagy kékeslila árnyalatúak, gyakran világosabb torokkal. Jó körülmények között a tő körülbelül 0,20–0,30 m szélesre terebélyesedik, és a magasabb nyári évelők között is tömör hatást kelt. Virágai akkor vonzzák a beporzókat, amikor a tavaszi kankalinok már elvirágzottak. Vízpartra, árnyékosabb sziklakertbe és edényekbe ültetve érvényesül a sötét virágok és a világos tőkocsányok kontrasztja. Jól társítható páfrányokkal, árnyékliliomokkal, tollbugákkal, tűzesőkkel és finom sásokkal.

Termesztés: Napos termőhelyet kedvel reggeli vagy késő délutáni napfénnyel, illetve félárnyékot, különösen Magyarország melegebb vidékein. Jót tesz neki a szélvédett fekvés és a jó légmozgás, hogy levelei eső után gyorsan felszáradjanak. A humuszos, de kifejezetten jó vízáteresztő talaj válik be, kaviccsal vagy durva homokkal, körülbelül 6,5–7,8 pH-értékkel, gyakran mésztartalommal. Az öntözés legyen rendszeres a begyökeresedés idején és a száraz időszakokban, a víz azonban ne álljon meg a gyökérnyak körül. Ültetése márciustól októberig lehetséges, nyári ültetésnél fontos a kiegyenlített, de nem túlzott nedvesség. A tőtávolság 20–25 cm, ami négyzetméterenként körülbelül 12–15 növénynek felel meg. A trágyázás mérsékelt, inkább tavasszal, hogy a tőlevélrózsák tömörek maradjanak. Virágzás után eltávolítjuk az elvirágzott szárakat és az öreg leveleket. Edényben ásványosabb közeget és vízelvezető réteget használunk, a tövek alkalmankénti átültetése vagy tőosztása 3–4 évente, virágzás után ajánlott. A leggyakoribb probléma a téli túlnedvesedés és a gyökérnyak rothadása, ezért segít a kiemelt termőhely, a kavicsos talajtakarás, edényes növényeknél pedig a téli elhelyezés az eresz alatt. A kifejlett növények körülbelül -34 °C-ig fagytűrők, a fiatal ültetéseket könnyű takarás védheti a fagy és az olvadás váltakozása ellen. A kártevők közül csigák, levéltetvek vagy gyalogormányosok jelenhetnek meg, tartós nedvesség esetén lisztharmat is. Nyáron, magasabb hőmérsékletnél meghálálja a félárnyékot és az egyenletes, mérsékelt nedvességet. Edényes tartásnál előny, hogy télen fedett helyre vihető, amikor a fölösleges eső a legtöbb kárt okozza.

Szerző: Kristýna | Revízió: 05.02. 2026