Fekete bodza 'Madonna' Sambucus nigra 'Madonna'

Termék részletes leírása

Fekete bodza 'Madonna' - erdőszélek, sövények és nedvesebb bozótosok európai cserjéje, amelyet a 'Madonna' fajta feltűnő tarka lombbal gazdagít. A cserje inkább közepesen gyorsan nő, és tövéből több hajtást fejleszt. Kifejlett korában leggyakrabban 2–3 m magas és hasonlóan széles. Páratlanul szárnyas levelei közepe sötétzöld, széle szabálytalan sárga szegélyű, a fiatal hajtások átmenetileg szinte aranyszínűek lehetnek. Május végén és június elején jelennek meg a mintegy 10–20 cm átmérőjű, lapos, krémfehér bogernyők jellegzetes bodzaillattal, a beporzó rovarok kedvelt táplálékforrásaként. Virágzás után csüngő fürtökben fényes, feketés-lila bogyók fejlődnek, amelyek leggyakrabban augusztusban és szeptemberben érnek be. Virágából tea és szörp készül, termése hőkezelés után lé, dzsem és festés alapanyaga, természetes antociánin- és C-vitamin-tartalma miatt értékes. A cserje nem tüskés, a kertben világos színfoltként és szabadon növő takarásként is jól mutat. Szétmorzsolt levele a Sambucus nemzetségre jellemző illatot áraszt, bogyói vonzzák a madarakat, így a késő nyári kertet is megélénkíti.

A fekete bodza, botanikai nevén Sambucus nigra, Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos cserje. Lombhullató fás szárú növény, amelyet gyakran díszítő és gyógyító tulajdonságai miatt hasznosítanak. A természetben is gyakori, de dekoratív virágai és termése miatt kertekben is ültetik. Virágai fehérek vagy krémsárgák, dús bogernyőkben nyílnak, és jellegzetes illatúak. A virágzást követő termések apró, sötétlila vagy fekete bogyók. Ehetők, és a konyhában is hasznosíthatók, gyakran készül belőlük dzsem, szörp vagy tea, ez azonban fajtától függ. A fekete bodzát hagyományosan a népi gyógyászatban is alkalmazták gyógyhatása miatt. Különböző kultúrákban főként megfázás és torokfájás esetén használták. Levele, virága és termése különféle antioxidánsokat és vitaminokat tartalmaz. Igénytelen cserje, amely a nedves talajt és a napos vagy félárnyékos termőhelyet kedveli. Vonzó megjelenése és könnyű gondozása miatt is ültetik.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhelyet kedvel, a teljesen napos fekvés dúsabb virágzást és bőségesebb termést eredményez. A talaj legyen nedves, jó vízáteresztő és humuszos, az enyhén savanyú és a lúgos körülményeket is elviseli, a kötött, túl nedves talaj azonban nem ajánlott. A cserjéket általában 1,5–2 m távolságra ültetik, az ültetési mélység feleljen meg a földlabda méretének. A fiatal növényeket ajánlott rendszeresen öntözni, különösen aszály idején. A trágyázás tavasszal komposzttal vagy kiegyensúlyozott szerves trágyával történik, amely elősegíti az egészséges növekedést és a virágzást. Virágzás után a cserjék metszhetők, az idősebb ágak visszavágásával tömör formájuk megtartható. Fagytűrő, és a legtöbb betegséggel szemben ellenálló. A cserjék önbeporzók, a nagyobb termés érdekében azonban érdemes több növényt ültetni. A fekete bodza termése csak hőkezelés után és csak egyes fajtáknál ehető, a nyers bogyók enyhén mérgezőek lehetnek, a díszfajták termésének fogyasztása pedig nem ajánlott.

Szerző: Nikol | Revízió: 20.2. 2026