Fekete bodza Black Beauty 'Gerda' Sambucus nigra 'Gerda'

Termék részletes leírása

Fekete bodza Black Beauty 'Gerda' - Nagy-Britanniában, az East Malling Research kutatóközpontban nemesített fajta. Az USA-ban 2001-ben PP12305 számú növényszabadalommal jegyezték be, Európában oltalom alatt álló fajtaként tartják nyilván. Lombhullató, több törzsű cserje vagy kisebb fa, amely kifejlett korában általában 2,5–4 m magas és ugyanilyen széles, kisebb kertekben gyakran metszéssel 2–3 m körül tartják. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, többnyire 3–7 fűrészes szélű levélkéből állnak, a teljes levél 15–25 cm hosszú, és sötét bordó, szinte fekete árnyalatokban hajt. Májusban és júniusban jelennek meg a mintegy 10–20 cm széles, lapos ernyők apró rózsaszín virágokból, amelyek finoman citromillatúak, és korai nektárt és virágport kínálnak. Virágzás után sötétlila vagy fekete termésfürtöket hoz, amelyek többnyire augusztusban és szeptemberben érnek, és lé, szörp, lekvár vagy bor készítésére használhatók. Konyhai feldolgozásra a teljesen beérett termést és a virágokat használják, a nyers, éretlen termés és a növény zöld részei nem fogyaszthatók. A termés főként antociánokat, további polifenolokat és C-vitamint tartalmaz, ezért a bodzát hagyományosan házi italokhoz használják. Kertépítészeti kompozícióban jól mutat színes vesszejű somok, világos lombú gyöngyvesszők és díszfüvek mellett, valamint modern kavicsos ültetésekben, ahol sötét lombja nyugodt kontrasztot teremt.

A fekete bodza, botanikai nevén Sambucus nigra, Eurázsiából és Észak-Afrikából származó cserje. Lombhullató fás szárú növény, amelyet esztétikai és gyógyhatású tulajdonságai miatt is gyakran alkalmaznak. Gyakran előfordul a természetben, de kertekben is termesztik díszes virágai és termése miatt. Virágai fehérek vagy krémsárgák, dús ernyőkben nyílnak, és jellegzetes illatuk van. A virágzást követő termések apró, sötétlila vagy fekete bogyók. Ehetők és a konyhában is felhasználhatók, gyakran készül belőlük lekvár, szörp vagy tea, ez azonban az egyes fajtáktól függ. A fekete bodzát hagyományosan a népi gyógyászatban használták gyógyhatása miatt. Különböző kultúrákban főként megfázás és torokfájás esetén alkalmazták. Levelei, virágai és termése különféle antioxidánsokat és vitaminokat tartalmaznak. Igénytelen cserje, amely a nedves talajt és a napos vagy félárnyékos termőhelyet kedveli. Vonzó megjelenése és könnyű gondozása miatt is ültetik.

Termesztés: A napos vagy félárnyékos termőhelyet kedveli, a teljes napfény bőségesebb virágzást és termést eredményez. A talaj legyen nedves, jó vízáteresztő és humuszos, az enyhén savanyú és a lúgos körülményeket is elviseli, a nehéz, túlnedvesedő talaj azonban nem ajánlott. A cserjéket általában 1,5–2 m távolságra ültetik, az ültetési mélység feleljen meg a földlabda méretének. A fiatal növényeket ajánlott rendszeresen öntözni, különösen aszály idején. A trágyázást tavasszal végezzük komposzttal vagy kiegyensúlyozott szerves trágyával, amely elősegíti az egészséges növekedést és a virágzást. Virágzás után a cserjék metszhetők, az idősebb ágak visszavágásával tömör forma tartható fenn. Fagytűrő, és a legtöbb betegséggel szemben ellenálló. A cserjék önbeporzók, a nagyobb termés érdekében azonban érdemes több növényt ültetni. A fekete bodza termése csak hőkezelés után és csak egyes fajtáknál ehető, a nyers bogyók enyhén mérgezők lehetnek, díszfajták esetében fogyasztásuk nem ajánlott.

Szerző: Nikol | Revízió: 17.12.2025