Feketefenyő 'Biokovo' Pinus nigra 'Biokovo'

Termék részletes leírása

Feketefenyő 'Biokovo' - a feketefenyő alacsony, szétterülő fajtája, amely nevét a horvátországi Biokovo-hegységről kapta, ahol a Pinus nigra faj természetes módon, köves, kiszáradó lejtőkön fordul elő. A fajtát tömör, a talaj felett szétterülő növekedése és sűrű elágazása miatt szelektálták, amely összefüggő, párnás habitust eredményez. Kifejlett korában megközelítőleg 0,6–1 m magasra és 1,5–2 m szélesre nő, éves hajtásnövekedése 10–15 cm körül alakul. Vázágai vízszintesen vagy enyhén felívelően terülnek szét, ami erősíti talajtakaró hatását. Tűlevelei kettesével nőnek a rövidhajtásokon, 8–12 cm hosszúak, merevek, sötétzöldek és enyhén fényesek, kemény, bőrszerű felülettel. Sűrű lombozata egész évben megőrzi szerkezetét, színe télen is állandó marad. Az idősebb növényeken 5–8 cm hosszú, tojásdad vagy kúpos tobozok fejlődnek, amelyek éréskor barnára színeződnek. A fajta talajtakaró fás szárú növényként sziklakertekben, száraz lejtőkön, előkertekben és közterületi zöldfelületeken is alkalmazható. Ültetési társításokban jól kiegészíti az alacsony évelőket, varjúhájakat, ternyéket, levendulákat és díszfüveket, amelyek mögött stabil sötétzöld hátteret és egész évben jelen lévő tömeget alkot.

A feketefenyő (Pinus nigra) termetes tűlevelű fa, amely Dél-Európában és a Földközi-tenger térségében, az Alpok alacsonyabb régióiban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. E tekintélyes faj széles elterjedéséből fakad, hogy jól alkalmazkodik a különféle körülményekhez, amelyeknek kertjeinkben és városainkban ki van téve. Különösen jól érzi magát a napos domboldalakon, fényigényén kívül azonban nincsenek különleges követelményei. Közép-Európában nem őshonos, a változó éghajlat következtében azonban főként a meleg síkvidékeken helyenként kiszorítja az őshonos erdeifenyőt. Szinte mindenhol megél, még a kifejezetten szegény talajokon is. Jól tűri a szárazságot, síkvidéken és hegyvidéken egyaránt jól fejlődik. Gyakran ültetik azért is, hogy más növényeket védjen a széltől. A faj eredeti formája termetes, nagyobb méreteket elérő fa.

Termesztés: Tűleveleik színe és sűrűsége teljes napon a legszebb, enyhe félárnyékban a fajták egy része még megbízhatóan fejlődik, de koronájuk lazább. A szélvédett fekvés főként télen előnyös, amikor a szél és a napsütés együttesen elősegíti a tűlevelek kiszáradását, a meleg síkvidékeken a hűvösebb altalaj és a talajtakarás teremt kedvező mikroklímát. A jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talaj vált be, nehéz agyagtalajban fontos a vízelvezetés, a törpe formák érzékenyen reagálnak a túlnedvesedésre. Az ajánlott pH általában megközelítőleg 4,5–6,5, sok kerti talajon az enyhén savanyú vagy gyengén semleges közeg is megfelel. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, meleg időszakban rendszeres öntözéssel, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes vagy magas, a törpe fajtáknál hosszan tartó hőségben mégis megéri az egyenletes nedvességellátás. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűeknek szánt trágyával, a nitrogéntöbblet növeli a puha hajtásnövekedést és a betegségek kockázatát. Metszést általában nem igényel, a sűrítés érdekében néha májusban–júniusban visszakurtítják a tavaszi „gyertyákat”. A kéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Gyakran nevelik edényben is, ehhez vízelvezető réteg, jó vízáteresztő ültetőközeg és az edény téli védelme szükséges a gyökerek átfagyása ellen, olvadáskor figyelni kell a nedvességre. A törpe fenyők fagytűrése általában magas, -30 °C körüli, a kockázatot inkább a téli kiszáradás és a túlnedvesedés jelenti. A kártevők közül szárazság idején takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül tűlevélhullás és nehéz talajban gyökérrothadás. A tőtávolságot a várható szélesség szerint érdemes megválasztani, tájékoztatásul párnás formáknál 0,8–1,5 m, szélesebb törpe fajtáknál 1,5–2,5 m körül.

Szerző: Jana | Revízió: 22.2.2026