Feketefenyő 'Birte' Pinus nigra 'Birte'

Termék részletes leírása

Feketefenyő 'Birte' - a feketefenyő törpe kultivárja sűrű, kompakt, szabályos gömb vagy széles gömb alakú növekedéssel. Az alapfajnál jóval lassabban nő, rövidek a hajtásai, és sűrűn elágazó koronát fejleszt feltűnő, sötétzöld tűlevélzettel. Nagyon lassan nő, éves növekedése általában 3–6 cm körül alakul. Nagyjából tíz év alatt mintegy 0,4–0,6 m magasra és 0,5–0,7 m szélesre fejlődik. Az idősebb példányok körülbelül 0,8–1 m magasságot és 1–1,2 m szélességet érhetnek el. Fiatalon koronája szinte szabályosan gömb alakú, később kissé kiszélesedik, és széles gömb vagy párna formát ölt. Tűlevelei kettesével állnak a rövidhajtásokon, körülbelül 5–8 cm hosszúak, szilárdak, merevek, egyenesek vagy enyhén íveltek. Élénk- vagy sötétzöld színüket télen is megtartják. A rövid hajtásokon sűrűn tömörülnek, így a növénynek kompakt, erőteljesen tagolt megjelenést kölcsönöznek. Az idősebb növényeken tobozok is fejlődhetnek, amelyek általában 5–8 cm hosszúak. Tojásdadok vagy kúposan tojásdadok, eleinte zöldek, éréskor sárgásbarnára vagy világosbarnára színeződnek. A beporzást követő második évben érnek be. Nagyon jól fagytűrő, körülbelül −28 és −30 °C közötti hőmérsékletig.

Feketefenyő (Pinus nigra) termetes tűlevelű fa, amely Dél-Európában és a Földközi-tenger vidékén, az Alpok alacsonyabb régióiban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. E tekintélyes faj széles elterjedéséből fakad nagyfokú alkalmazkodóképessége azokhoz a változatos körülményekhez, amelyeknek kertjeinkben és városainkban kitesszük. Különösen jól érzi magát napos lejtőkön, fényigényén kívül azonban nincsenek különleges igényei. Magyarországon nem őshonos, a változó éghajlat miatt azonban a meleg síkvidékeken helyenként kiszorítja az őshonos erdeifenyőt. Mindenütt jól fejlődik, még a különösen sovány talajokon is. Jól tűri a szárazságot, síkvidéken és hegyvidéken egyaránt megél. Gyakran azért is ültetik, hogy más növényeket megvédjen a széltől. A fenyő alapfaja termetes fa, amely nagyobb méreteket ér el.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, félárnyékban koronája ritkább, és nő a gombás betegségekre való hajlam. Nyílt fekvésben a fiatal fáknak előnyös a téli széltől védett hely, ugyanakkor ajánlott a jól szellőző termőhely, ahol nem áll tartósan a párás levegő. Legmegfelelőbb a jó vízáteresztő homokos vályog- vagy kavicsos talaj, nehéz agyagtalajban a vízelvezetés és a megemelt ágyás segít. Az ajánlott pH-érték körülbelül 4,5–6,5. A konténeres facsemeték márciustól novemberig ültethetők, fagyott talaj kivételével, a meleg időszakban rendszeres öntözéssel a teljes begyökeresedésig, ami általában az első 2 idényt jelenti. Megeredés után a szárazságot többnyire jól tűrik, a tartós pangó víz azonban növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás legyen mértékletes, rendszerint elegendő tavasszal komposzt vagy lassan oldódó tűlevelű-trágya. A metszés a száraz ágak eltávolítására korlátozódik, egyes fajoknál a sűrítés érdekében május–júniusban visszakurtíthatók a tavaszi „gyertyák”. A kéreg- vagy faapríték-mulcs megőrzi a talaj nedvességét és mérsékli a gyökerek túlmelegedését. Fagytűrése általában nagyjából −30 °C-ig terjed, ezért kertben rendszerint nem igényel téli takarást, edényben nevelt növényeknél azonban ajánlott a földlabdát mulccsal vagy burkolással védeni az átfagyástól. Szárazságtűrése közepes vagy magas, a fiatal ültetések vízigénye nagyobb. A tőtávolság legyen bőkezű, tájékoztatásul fajtól és a kívánt koronamérettől függően 4–8 m, hogy biztosított legyen a levegő áramlása.

Szerző: Kamila | Revízió: 28. 9. 2026