Feketefenyő 'Black Prince' Pinus nigra 'Black Prince'

Termék részletes leírása

Feketefenyő 'Black Prince' - a feketefenyő törpe fajtája, amely boszorkányseprűből történt szelekcióval jött létre, és kompakt, lassú növekedésű formaként került termesztésbe. A természetben Délkelet- és Közép-Európa magas fáit alkotó alapfajjal ellentétben ez a fajta alacsony és sűrű marad. Rövid hajtásokat nevel, tűlevelei kettesével állnak a rövidhajtásokon, színük sötétzöld, szinte mélyzöld, és télen is jól megtartják árnyalatukat. Koronája fiatalon lapos gömb alakú, később széles kúpos, és kis helyen is rendezett hatást kelt. Kifejlett korában körülbelül 0,45 m magasra és 0,6 m szélesre nő, növekedése fokozatos, formája beavatkozás nélkül is állandó marad. Tobozai fokozatosan jelenhetnek meg, inkább kiegészítő díszként erősítik természetes jellegét. A 'Black Prince' sziklakertekbe, japán stílusú kertekbe, előkertekbe és edényekbe illik, ahol az évelők között örökzöld hangsúlyt teremt. Látványos a kontraszt a világos kaviccsal, a szürke levelű fajokkal és a virágzó talajtakaró évelőkkel, például a pázsitviolákkal, mert a sötét tűlevelek kiemelik a virágok színét. Kellően nagy edényekben is jól nevelhető.

A feketefenyő (Pinus nigra) termetes tűlevelű fa, amely Dél-Európában és a Mediterráneumban, az Alpok alacsonyabb régióiban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. E lenyűgöző faj széles elterjedéséből fakad nagyfokú alkalmazkodóképessége azokhoz a különféle körülményekhez, amelyeknek kertjeinkben és városainkban kitesszük. Különösen jól érzi magát napos lejtőkön, a fényigényen kívül azonban nincsenek különleges igényei. Magyarországon ugyan nem őshonos, de a változó éghajlat miatt főként a meleg síkvidékeken helyenként kiszorítja az őshonos erdeifenyőt. Mindenütt jól fejlődik, még a kifejezetten tápanyagszegény talajokon is. Jól tűri a szárazságot, és síkvidéken éppúgy megél, mint hegyvidéken. Gyakran ültetik azért is, hogy más növényeket a széltől védjen. Az alapfaj termetes, nagyobb méreteket elérő fa.

Termesztés: A legszebb színt és a legsűrűbb tűlevélzetet teljes napon éri el, enyhe félárnyékban a fajták egy része még megbízhatóan fejlődik, de koronája lazább lesz. A szélvédett fekvés főleg télen előnyös, amikor a szél és a napsütés együttese elősegíti a tűlevelek kiszáradását, a meleg síkvidékeken a hűvösebb altalaj és a mulcs mikroklímája segít. A jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talaj válik be, kötött agyagban fontos a vízelvezetés, a törpe formák érzékenyen reagálnak a túlnedvesedésre. Az ajánlott pH körülbelül 4,5–6,5, sok kerti talajban az enyhén savanyú vagy közel semleges közeg is megfelel. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, meleg időszakban rendszeres öntözéssel, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes vagy magas, a törpe fajtáknál hosszan tartó hőségben mégis megéri az egyenletes nedvesség. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűeknek való trágyával, a túlzott nitrogén növeli a puha hajtásnövekedést és a betegségek kockázatát. Metszést általában nem igényel, a sűrítéshez néha májusban–júniusban visszacsípik a tavaszi „gyertyákat”. A kéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Edényes nevelése gyakori, ehhez vízelvezető réteg, jó vízáteresztő közeg és az edény téli védelme szükséges a gyökerek átfagyása ellen, olvadáskor ügyelni kell a nedvességre. A törpe fenyők fagytűrése magas, -30 °C körüli, a fő kockázatot inkább a téli kiszáradás és a túlnedvesedés jelenti. A kártevők közül szárazságban takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül kötött talajban tűlevélhullást okozó gombák és gyökérrothadás. A tőtávolságot a várható szélesség szerint érdemes megválasztani, tájékoztatásul a párnás formáknál 0,8–1,5 m, a szélesebb törpe fajtáknál 1,5–2,5 m körül.

Szerző: Kristýna | Revízió: 30.12.2025