Feketefenyő 'Bobo' Pinus nigra 'Bobo'

Termék részletes leírása

Feketefenyő 'Bobo' - a feketefenyő törpe fajtája nagyon lassú, sűrű és kompakt növekedéssel. Alacsony, szabályosan gömb alakú vagy szélesen gömbölyded koronát nevel rövid hajtásokkal és feltűnően sűrű, sötétzöld tűlevélzettel. Nagyon lassan nő, éves hajtásnövekedése általában 3–5 cm körüli. Körülbelül tíz év alatt mintegy 0,4–0,6 m magasságot és 0,5–0,7 m szélességet ér el. Az idősebb növények körülbelül 0,8–1 m magasra és 1–1,2 m szélesre nőhetnek. Fiatalon koronája szinte szabályosan gömb alakú, később kissé kiszélesedik, és szélesen gömbölyded vagy párnaszerű formát vesz fel. Tűlevelei kettesével állnak egy rövidhajtáson, körülbelül 5–8 cm hosszúak, erősek, merevek, egyenesek vagy enyhén íveltek. Színük élénk- vagy sötétzöld, és a nagyon rövid hajtásoknak köszönhetően sűrűn tömörülnek. A tűlevelek élénk színe a téli hónapokban is megmarad. Az idősebb növényeken megjelenhetnek a feketefenyőre jellemző tobozok. Tojásdadok vagy kúposan tojásdadok, körülbelül 5–8 cm hosszúak, eleinte zöldek, éréskor sárgásbarna vagy világosbarna színt kapnak. A beporzást követő második évben érnek be. Nagyon jól fagytűrő, körülbelül −28 és −30 °C között.

Feketefenyő (Pinus nigra) termetes tűlevelű fa, amely Dél-Európában és a Földközi-tenger vidékén, az Alpok alacsonyabb régióiban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. E lenyűgöző faj széles elterjedéséből fakad, hogy jól alkalmazkodik a legkülönfélébb körülményekhez, amelyeknek kertjeinkben és városainkban ki van téve. Különösen jól érzi magát a napos lejtőkön, fényigényén kívül azonban nincsenek különleges igényei. Magyarországon nem őshonos, de a változó éghajlat miatt főként a meleg alföldi területeken helyenként kiszorítja az őshonos erdeifenyőt. Mindenhol jól fejlődik, még a különösen sovány talajokon is. Jól tűri a szárazságot, síkvidéken és hegyvidéken egyaránt megél. Gyakran azért is ültetik, hogy más növényeket megvédjen a széltől. A faj eredeti formája termetes fa, amely nagyobb méreteket ér el.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legszebben, félárnyékban koronája ritkább, és nő a gombás betegségekre való hajlam. Nyílt fekvésben a fiatal fáknak előnyös a téli széltől védett hely, emellett kedvező az olyan mikroklíma, ahol nem áll tartósan a párás levegő. A legmegfelelőbb a jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy kavicsos talaj, nehéz agyagban drénezés és emelt ágyás segít. Az ajánlott pH körülbelül 4,5–6,5. A konténeres fácskák márciustól novemberig ültethetők, fagyott talaj kivételével, meleg időszakban rendszeres öntözéssel a teljes begyökeresedésig, ami általában az első 2 szezont jelenti. Megeredés után a szárazságot többnyire jól tűrik, a tartós pangó víz azonban növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás legyen mértékletes, általában elegendő tavaszi komposzt vagy lassan oldódó tűlevelű-trágya. A metszés az elszáradt ágak eltávolítására korlátozódik, egyes fajoknál a sűrítés érdekében a tavaszi „gyertyák” májusban–júniusban visszacsíphetők. A kéreg- vagy faaprítékmulcs megőrzi a talaj nedvességét, és mérsékli a gyökerek túlmelegedését. Fagytűrése általában mintegy -30 °C-ig terjed, így a kertben rendszerint nem igényel téli takarást, edényben nevelt növényeknél azonban ajánlott a földlabdát mulccsal vagy burkolással védeni az átfagyástól. Szárazságtűrése közepes vagy magas, a fiatal ültetések vízigénye nagyobb. A tőtávolság legyen bőkezű, tájékoztató jelleggel fajtól és a kívánt koronamérettől függően 4–8 m, hogy biztosított legyen a levegő áramlása.

Szerző: Kamila | Revízió: 28. 9. 2026