Feketefenyő 'Brepo' Pinus nigra 'Brepo'

Termék részletes leírása

Feketefenyő 'Brepo' - a feketefenyő törpe, örökzöld kultivárja. Legfőbb jellemzője a nagyon sűrű, szabályosan gömb vagy lapított gömb alakú korona, a lassú növekedés és a hosszú, élénkzöld tűlevélzet. Lassan, nagyon sűrűn és természetes módon szabályosan nő. Törzs nélkül alacsony, gömb vagy széles gömb alakú bokrot nevel. Kb. 10 éves korára koronájának átmérője 50–70 cm körül alakul, idősebb korban általában kb. 0,8–1,2 m magasságot és 1–1,5 m szélességet ér el. Éves hajtásnövekedése többnyire csak 5–10 cm körüli. Ágai rövidek, szilárdak és nagyon sűrűn elágazók. Hajtásai egyenletesen nőnek minden irányba, így koronája természetes módon megőrzi tömör, lekerekített formáját. Tűlevelei kettesével, csomókban nőnek, szilárdak, merevek, enyhén íveltek és kb. 6–10 cm hosszúak. Színük élénk- vagy sötétzöld, amelyet egész évben megtartanak. A korona kis méretéhez képest viszonylag hosszúak, ezért a növény kifejezetten sűrű, tömött hatást kelt. Idősebb példányokon tobozok is fejlődhetnek. Ezek tojásdadok vagy kúposan tojásdadok, kb. 4–7 cm hosszúak, fiatalon zöldek, éretten sárgásbarnák vagy barnák. Kiválóan fagytűrő, kb. −28 és −30 °C közötti hőmérsékletig. Megőrzi a feketefenyőre jellemző általános ellenálló képességet és robusztus jelleget is.

A feketefenyő (Pinus nigra) termetes tűlevelű fa, amely Dél-Európában és a Földközi-tenger vidékén, az Alpok alacsonyabb régióiban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. E lenyűgöző faj széles elterjedéséből fakad nagyfokú alkalmazkodóképessége azokhoz a változatos körülményekhez, amelyeknek kertjeinkben és városainkban kitesszük. Különösen a napos lejtőkön érzi jól magát, fényigényén kívül azonban nincsenek különleges igényei. Magyarországon nem őshonos, de a változó éghajlat miatt főként a meleg alföldi területeken helyenként kiszorítja az őshonos erdeifenyőt. Mindenhol megél, még a kifejezetten tápanyagszegény talajokon is. Jól tűri a szárazságot, síkvidéken és hegyvidéken egyaránt jól fejlődik. Gyakran azért is ültetik, hogy más növényeket megvédjen a széltől. A faj eredeti alakja termetes fa, amely nagyobb méreteket ér el.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, félárnyékban koronája ritkább lesz, és nő a gombás betegségekre való hajlam. Nyílt fekvésben a fiatal fáknál beválik a téli szél elleni védett hely, emellett ajánlott olyan mikroklíma, ahol nem áll tartósan párás levegő. A legmegfelelőbb a jó vízáteresztő homokos vályog- vagy kavicsos talaj, nehéz agyagtalajban segít a drénezés és a kiemelt ágyás. Az ajánlott pH-érték kb. 4,5–6,5. A konténeres fákat márciustól novemberig ültetjük, fagyott talaj kivételével, meleg időszakban rendszeres öntözéssel a teljes begyökeresedésig, általában az első 2 idényben. Megeredés után a szárazságot többnyire jól tűrik, a tartós pangó víz azonban növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás legyen mértékletes, általában elegendő tavasszal komposzt vagy lassan oldódó, tűlevelűeknek való műtrágya. A metszés a száraz ágak eltávolítására korlátozódik, egyes fajoknál a sűrítés érdekében májustól júniusig visszavághatók a tavaszi „gyertyák”. A kéreg- vagy faaprítékmulcs stabilizálja a talajnedvességet és mérsékli a gyökerek túlmelegedését. Fagytűrése általában kb. -30 °C-ig terjed, így kertben rendszerint nem igényel téli takarást, edényes növényeknél azonban a földlabdát ajánlott mulccsal vagy burkolással védeni az átfagyás ellen. Szárazságtűrése közepes vagy magas, a fiatal ültetések vízigénye nagyobb. A tőtávolság legyen bőkezű, tájékoztató jelleggel 4–8 m a fajtól és a kívánt koronamérettől függően, hogy biztosított legyen a levegő áramlása.

Szerző: Kamila | Revízió: 9. 9. 2026