Feketefenyő 'De Gaulle' Pinus nigra 'De Gaulle'

Termék részletes leírása

Feketefenyő 'De Gaulle' - a feketefenyő törpe vagy kompakt növekedésű fajtája sűrű, szabályos, széles kúpos vagy kerekded habitussal. Az alapfajnál jóval rövidebb hajtásokat nevel, sűrűn elágazó koronát fejleszt feltűnő sötétzöld tűlevelekkel. Lassan nő, évente általában 5–10 cm-t gyarapszik. Körülbelül tíz év alatt mintegy 0,8–1,2 m magasra és 0,8–1 m szélesre fejlődik. Idős korára nagyjából 1,5–2,5 m magasságot és 1,5–2 m szélességet érhet el. A fiatal növények széles kúposak vagy szinte gömbölyűek, idővel koronájuk kissé megnyúlik, és szabálytalanabb körvonalat kap. Tűlevelei kettesével, csomókban nőnek, mintegy 6–10 cm hosszúak, merevek, kemények, egyenesek vagy enyhén íveltek. Színük élénk- vagy sötétzöld, a rövid hajtásoknak köszönhetően igen sűrűn tömörülnek. Színüket a téli hónapokban is megőrzik. Az idősebb példányokon mintegy 5–8 cm hosszú tobozok fejlődhetnek. Ezek tojásdadok vagy kúposan tojásdadok, fiatalon zöldek, éréskor sárgásbarnára vagy világosbarnára színeződnek. A beporzást követő második évben érnek be. Igen jól fagytűrő, nagyjából −28 és −30 °C közötti hőmérsékletig. 

A feketefenyő (Pinus nigra) termetes tűlevelű fa, amely Dél-Európában és a Földközi-tenger térségében, az Alpok alacsonyabb régióiban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. E lenyűgöző faj széles elterjedéséből fakad nagyfokú alkalmazkodóképessége a legkülönfélébb körülményekhez, amelyeknek kertjeinkben és városainkban kitesszük. Különösen jól érzi magát a napos lejtőkön, fényigényén kívül azonban nincsenek különleges igényei. A hazai viszonyok között jól beváló faj, amely a változó éghajlat miatt a meleg síkvidékeken helyenként az erdeifenyőt is kiszorítja. Mindenütt megél, még a különösen sovány talajokon is. Jól tűri a szárazságot, síkvidéken és hegyvidéken egyaránt jól fejlődik. Gyakran azért is ültetik, hogy más növényeket megvédjen a széltől. A faj alapformája termetes fa, amely nagyobb méretűre nő.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, félárnyékban a korona ritkább, és nő a gombás betegségekre való hajlam. Nyílt fekvésben a fiatal fáknak előnyös a téli széltől védett hely, ugyanakkor olyan mikroklíma ajánlott, ahol nem áll tartósan párás levegő. A legmegfelelőbb a jó vízáteresztő homokos vályog- vagy kavicsos talaj, nehéz agyagtalajban vízelvezetés és magaságyás segít. Az ajánlott pH nagyjából 4,5–6,5. A konténeres facsemeték márciustól novemberig ültethetők, fagyott talaj kivételével, meleg időszakban rendszeres öntözéssel a teljes begyökeresedésig, általában az első 2 szezonban. Megeredés után a szárazságot többnyire jól tűrik, a tartós pangó víz azonban növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás legyen mértékletes, rendszerint elegendő tavasszal komposzt vagy lassan oldódó tűlevelű-trágya. A metszés a száraz ágak eltávolítására korlátozódik, egyes fajoknál a sűrítés érdekében májusban–júniusban visszacsíphetők a tavaszi „gyertyák”. A kéreg- vagy faaprítékmulcs stabilizálja a nedvességet és mérsékli a gyökerek túlmelegedését. Fagytűrése általában mintegy -30 °C-ig terjed, így a kertben rendszerint nem igényel téli takarást, edényben nevelt növényeknél a földlabdát mulccsal vagy burkolattal érdemes megóvni az átfagyástól. Szárazságtűrése közepes vagy magas, a fiatal ültetések vízigénye nagyobb. A tőtávolság legyen bőkezű, a fajtól és a kívánt koronamérettől függően tájékoztatásul 4–8 m, hogy biztosított legyen a légmozgás.

Szerző: Kamila | Revízió: 28. 9. 2026