Feketefenyő 'Felek' Pinus nigra 'Felek'

Termék részletes leírása

Feketefenyő 'Felek' - Dél- és Közép-Európa napos, gyakran meszes lejtőiről származik, ahol száraz, köves talajokon nő, és a szeles, valamint a városi környezetet is elviseli. Magyarországon a fajt régóta használják az erdészetben és a díszkertészetben is, mint nehezebb körülményeket is tűrő, ellenálló tűlevelűt. A Pinus nigra 'Felek' fajta a törpe, lassan növő formák közé tartozik. Keskeny, gúla alakú habitust fejleszt rövid, karcsú hajtásokkal, amelyek meredeken felfelé törnek, és idővel sűrű, keskeny kúppá rendezik a koronát. Tíz év alatt mintegy 1,2 m magasra és 0,5 m szélesre nő, idősebb korban a termőhelytől függően általában 2–3 m magas és 1–1,5 m széles. Tűlevelei hosszúak, sötétzöldek, merevek, kettesével állnak a rövidhajtásokon, felületük finoman fénylő. A növények egy részén a zöld tűlevelek között egy-egy szalmasárga tűlevél is megjelenik, amely finoman szórt fényfoltokat visz a koronába anélkül, hogy feltűnően tarka hatást keltene. Tavasszal apró porzós tobozvirágzatokat hoz, amelyek májusban sárga virágport szórnak, ezt a méhek is hasznosítják, a termős tobozok kisebbek, barnák, és inkább csak kiegészítik a fa összképét. Karcsú termete és lassú növekedése miatt a fajta kisebb városi kertekbe, előkertekbe, sziklakertekbe, hangakertes kompozíciókba és más tűlevelűekkel alkotott alacsony csoportokba is alkalmas. Függőleges hangsúlyként jól érvényesül alacsonyabb évelők és díszfüvek között, borókákkal, havasi törpefenyőkkel és örökzöld lombos cserjékkel társítva.

A feketefenyő (Pinus nigra) termetes tűlevelű fa, amely Dél-Európában és a Földközi-tenger vidékén, az Alpok alacsonyabb régióiban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. E tekintélyes faj nagy elterjedési területéből adódik kiváló alkalmazkodóképessége a legkülönfélébb körülményekhez, amelyeknek kertjeinkben és városainkban kitesszük. Különösen jól érzi magát napos domboldalakon, fényigényén kívül azonban nincsenek különleges igényei. Magyarországon ugyan nem őshonos, de a változó éghajlat miatt főként a meleg alföldi területeken helyenként kiszorítja az őshonos erdeifenyőt. Mindenütt jól fejlődik, még a különösen sovány talajokon is. Jól tűri a szárazságot, és síkvidéken és hegyvidéken egyaránt jól díszlik. Gyakran azért is ültetik, hogy más növényeket védjen a széltől. A faj eredeti formája termetes fa, amely nagyobb méreteket ér el.

Termesztés: A legszebb színt és a legsűrűbb tűlevélzetet teljes napon fejleszti, enyhe félárnyékban a fajták egy része még megbízhatóan nő, de a korona lazább lesz. A szélvédett fekvés főként télen előnyös, amikor a szél és a napsütés együttesen elősegíti a tűlevelek kiszáradását, a meleg alföldeken a hűvösebb altalaj és a talajtakarás által teremtett mikroklíma segít. Jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talaj válik be, kötött agyagtalajban fontos a vízelvezetés, mert a törpe formák érzékenyen reagálnak a túlöntözésre. Az ajánlott pH nagyjából 4,5–6,5, sok kerti talajban az enyhén savanyú vagy gyengén semleges közeg is megfelel. A konténeres növényeket márciustól novemberig ültetjük, meleg időszakban rendszeres öntözéssel, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes vagy magas, a törpe fajtáknál hosszú kánikulában mégis kifizetődik az egyenletes nedvesség. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűeknek való trágyával, a nitrogéntöbblet növeli a puha hajtásnövekedést és a betegségek kockázatát. Metszést általában nem igényel, a tömörítés érdekében májustól júniusig néha visszavágják a tavaszi „gyertyákat”. A kéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Gyakran nevelik dézsában is, ehhez vízelvezető réteg, jó vízáteresztő közeg és a dézsa téli védelme szükséges, hogy a gyökerek ne fagyjanak át, olvadáskor figyelni kell a nedvességre. A törpefenyők fagytűrése általában magas, -30 °C körüli, inkább a téli kiszáradás és a túlöntözés jelent kockázatot. A kártevők közül szárazságban takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül tűlevélkarcolás és kötött talajban gyökérrothadás. A tőtávolságot a várható szélesség szerint választjuk, tájékoztatásul párnás formáknál 0,8–1,5 m, szélesebb törpe fajtáknál 1,5–2,5 m körül.

Szerző: Kristýna | Revízió: 27.11. 2025