Feketefenyő 'Frank' Pinus nigra 'Frank'

Termék részletes leírása

Feketefenyő 'Frank' - a feketefenyő kompakt fajtája, amelyet sűrű növekedése és szabályos habitusa miatt szelektáltak. A Pinus nigra faj Dél- és Közép-Európa hegyvidékeiről származik, ahol köves, gyakran meszes lejtőkön és szárazabb erdőkben nő. A 'Frank' fajta megőrzi az alapfaj ellenálló képességét, de lassabban nő, és alacsony, széles kúpos, enyhén lekerekített formát alakít ki. Kifejlett korában kb. 1–1,5 m magas és 1–1,5 m széles. Éves hajtásnövekedése mintegy 10–15 cm. Tűlevelei kettesével, csomókban nőnek, 8–12 cm hosszúak, merevek, sötétzöldek és enyhén fényesek. Sűrű lombozata egész évben szerkezetet ad a kertnek. Idősebb példányokon 5–8 cm hosszú, tojás alakú tobozok jelenhetnek meg, amelyek érve barnára színeződnek. A fajta szoliterként kisebb kertekben, sziklakertekben, csarabos-hangás kertrészekben vagy edényes nevelésben is jól alkalmazható, ahol stabil, örökzöld elemet képez. 

Feketefenyő (Pinus nigra) termetes tűlevelű fa, amely Dél-Európában és a Földközi-tenger térségében, az Alpok alacsonyabb régióiban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. E tekintélyes faj széles elterjedéséből adódik nagyfokú alkalmazkodóképessége azokhoz a különféle körülményekhez, amelyeknek kertjeinkben és városainkban kitesszük. Különösen jól érzi magát a napos lejtőkön, fényigényén kívül azonban nincsenek különleges igényei. Magyarországon nem őshonos, de a változó éghajlat miatt főként a meleg alföldi területeken helyenként kiszorítja az őshonos erdeifenyőt. Mindenhol jól fejlődik, még a kifejezetten tápanyagszegény talajokon is. Jól tűri a szárazságot, síkvidéken és hegyvidéken egyaránt jól díszlik. Gyakran azért is ültetik, hogy más növényeket megvédjen a széltől. Az alapfaj termetes fa, amely nagyobb méreteket ér el.

Termesztés: A tűlevelek színe és sűrűsége teljes napon a legszebb, enyhe félárnyékban a fajták egy része még megbízhatóan fejlődik, de a korona lazább lehet. A szélvédett fekvés főként télen előnyös, amikor a szél és a napsütés együttes hatása elősegíti a tűlevelek kiszáradását, meleg síkvidéki területeken a hűvösebb altalaj és a talajtakarás teremt kedvező mikroklímát. A jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talaj válik be, kötött agyagtalajban fontos a vízelvezetés, mert a törpe formák érzékenyen reagálnak a túlöntözésre. Az ajánlott pH kb. 4,5–6,5, sok kerti talajban az enyhén savanyú vagy közel semleges közeg is megfelel. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, meleg időben rendszeres öntözéssel, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes vagy magas, a törpe fajtáknál azonban hosszan tartó kánikulában érdemes egyenletes nedvességről gondoskodni. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűeknek való műtrágyával, a túlzott nitrogén puha hajtásokat és nagyobb betegségkockázatot okoz. Metszést általában nem igényel, a tömörítés érdekében májusban–júniusban néha visszavágják a tavaszi „gyertyákat”. A fakéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Gyakran nevelik edényben, ehhez vízelvezető réteg, jó vízáteresztő közeg és az edény téli védelme szükséges, hogy a gyökerek ne fagyjanak át, olvadáskor ellenőrizni kell a nedvességet. A törpe fenyők fagytűrése magas, kb. -30 °C, a nagyobb kockázatot inkább a téli kiszáradás és a túlöntözés jelenti. Kártevők közül szárazságban takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, betegségek közül a tűlevélkarcolódás (tűhullás) és kötött talajban a gyökérrothadás. A tőtávolságot a várható szélesség szerint érdemes megválasztani, tájékoztató jelleggel a párnás formáknál 0,8–1,5 m, a szélesebb törpe fajtáknál kb. 1,5–2,5 m.

Szerző: Jana | Revízió: 22.2.2026