Feketefenyő 'Goldfingers' Pinus nigra 'Goldfingers'

Termék részletes leírása

Feketefenyő 'Goldfingers' - a feketefenyő lassabb növekedésű fajtája, amely elsősorban a fiatal hajtások sárga vagy aranysárga színével tűnik ki. Ezek látványosan elütnek az idősebb, sötétzöld tűlevelektől. Sűrű, tömör, kúpos vagy széles kúpos koronát nevel. Lassan vagy közepes ütemben nő, éves hajtásnövekedése általában 10–20 cm körüli. Nagyjából tíz év alatt mintegy 1,5–2 m magasra és 1–1,5 m szélesre fejlődik. Kifejlett korában megközelítőleg 3–5 m magas és 2–3 m széles lehet. A fiatal növények szabályosabb kúp alakúak, az idősebb példányok fokozatosan kiszélesednek, és széles kúpos vagy szabálytalanul lekerekített habitust vesznek fel. Tűlevelei kettesével, csomóban nőnek, körülbelül 6–10 cm hosszúak, erősek, merevek, egyenesek vagy enyhén íveltek. Az idősebb tűlevelek telt- vagy sötétzöldek, a fiatal hajtások viszont feltűnően sárgák vagy aranysárgák. A tenyészidőszak során színük fokozatosan változik, és zöld árnyalatokba megy át. A hajtásvégek világos színének és az idősebb, sötétebb tűlombnak a kontrasztja a fajta legfőbb díszítőértéke. Az idősebb növényeken tojásdad vagy kúposan tojásdad tobozok fejlődhetnek, amelyek általában mintegy 5–8 cm hosszúak. Eleinte zöldek, éréskor sárgásbarna vagy világosbarna színűek lesznek. A beporzást követő második évben érnek be. Nagyon jól fagytűrő, nagyjából −28 és −30 °C közötti hőmérsékletig.

A feketefenyő (Pinus nigra) termetes tűlevelű fa, amely Dél-Európában és a Földközi-tenger vidékén, az Alpok alacsonyabb régióiban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. E tekintélyes faj széles elterjedéséből következik nagyfokú alkalmazkodóképessége azokhoz a változatos körülményekhez, amelyeknek kertjeinkben és városainkban kitesszük. Különösen jól érzi magát a napos lejtőkön, fényigényén kívül azonban nincsenek különleges igényei. Magyarországon ugyan nem őshonos, de a változó éghajlat miatt a meleg síkvidékeken helyenként kiszorítja az őshonos erdeifenyőt. Mindenhol jól fejlődik, még a különösen szegény talajokon is. Jól tűri a szárazságot, és síkvidéken éppúgy megél, mint a hegyvidéken. Gyakran azért is ültetik, hogy más növényeket megvédjen a széltől. A faj eredeti formája termetes fa, amely nagyobb méreteket ér el.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legszebben, félárnyékban a korona ritkább, és nő a gombás betegségekre való hajlam. Nyílt fekvésben a fiatal fáknak a téli széltől védett hely válik be, egyúttal kedvező a tartósan pangó párás levegőtől mentes mikroklíma. Legmegfelelőbb a jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy kavicsos talaj, nehéz agyagtalajban vízelvezetés és emelt ágyás segít. Az ajánlott pH nagyjából 4,5–6,5. A konténeres facsemeték márciustól novemberig ültethetők, fagyott talaj kivételével, meleg időben rendszeres öntözéssel a teljes begyökeresedésig, ami általában az első 2 szezont jelenti. Megeredés után a szárazságot többnyire jól tűrik, a tartós pangó víz azonban növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás mértékletes, általában elegendő tavasszal komposzt vagy tűlevelűeknek való lassan oldódó trágya. A metszés a száraz ágak eltávolítására korlátozódik, egyes fajoknál a tömörítés érdekében a tavaszi „gyertyák” májusban–júniusban visszakurtíthatók. A kéreg- vagy faaprítékmulcs stabilizálja a talaj nedvességét, és mérsékli a gyökerek túlmelegedését. Fagytűrése általában mintegy -30 °C-ig terjed, így a kertben rendszerint nem igényel téli takarást, edényben nevelt növényeknél viszont ajánlott a földlabdát mulccsal vagy burkolással védeni az átfagyástól. Szárazságtűrése közepes vagy magas, a fiatal ültetések vízigénye nagyobb. A tőtávolság legyen bőkezű, tájékoztatásul fajtól és a kívánt koronamérettől függően 4–8 m, hogy a levegő szabadon áramolhasson.

Szerző: Kamila | Revízió: 28. 9. 2026