Feketefenyő 'Green Tower' Pinus nigra 'Green Tower'

Termék részletes leírása

Feketefenyő 'Green Tower' - a feketefenyő az ellenálló európai tűlevelűek közé tartozik, a 'Green Tower' fajta pedig karcsú változata, amely kisebb kertekbe is alkalmas. Az oszlopos 'Pyramidalis' fajta magoncaként jött létre, a 90-es évek végén Németországban szelektálta Martin Zimmer. Szigorúan felálló, keskeny oszlopos vagy keskeny gúla alakú, sűrű ágrendszerű habitust nevel. Éves növekedése 15–20 cm körül alakul, tíz év alatt mintegy 1,4–2,4 m magasra és körülbelül 0,5 m szélesre nő, kifejlett korában a körülményektől függően 4–6 m magas és 1–1,5 m széles. Tűlevelei mintegy 10–12 cm hosszúak, merevek, sötétzöldek és fényesek, kettesével álló csomókban idősebb fákon is kitöltik a koronát. Tavasszal, többnyire májusban jelennek meg az apró, virágport hordozó porzós tobozvirágzatok és a kevésbé feltűnő termős tobozok, amelyek beérésük után magot hoznak. A feketefenyő nem tüskés, szokásos termesztés mellett nem számít mérgezőnek, virágporát a beporzó rovarok is hasznosítják. A 'Green Tower' oszlopos formája keskeny előkertekben, utak mentén és a ház bejárata mellett érvényesül, csoportosan zöld oszlopokat alkot, amelyek évelőket és díszfüveket kísérnek, szoliterként pedig hangakertekben, sziklás részeken, valamint teraszok és tetőkertek nagy edényeiben mutat jól.

A feketefenyő termetes tűlevelű fa, amely Dél-Európában és a Földközi-tenger vidékén, az Alpok alacsonyabb régióiban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. E lenyűgöző faj széles elterjedéséből fakad nagyfokú alkalmazkodóképessége a különféle körülményekhez, amelyeknek kertjeinkben és városainkban kitesszük. Különösen jól érzi magát napos lejtőkön, a fényigényen kívül azonban nincsenek kifejezett igényei. Magyarországon nem őshonos, a változó éghajlat miatt azonban főként a meleg síkvidékeken helyenként kiszorítja az őshonos erdeifenyőt. Mindenhol megél, még a különösen sovány talajokon is. Jól tűri a szárazságot, síkvidéken és hegyvidéken egyaránt jól fejlődik. Gyakran azért is ültetik, hogy más növényeket megvédjen a széltől. Akár 20–55 m körüli magasságot is elérhet. Jellemző vonásai a sötétzöld, hosszú tűlevelek, amelyek kettesével álló csomókba rendeződnek. Termése toboz, amely többnyire 5–10 cm nagyságúra nő, színe barnától feketéig terjed.

Termesztés: A legszebb színt és a legsűrűbb tűlevélzetet teljes napon fejleszti, enyhe félárnyékban a fajták egy része még megbízhatóan nő, de a koronája lazább. A szélvédett fekvés főként télen előnyös, amikor a szél és a napsütés együtt fokozza a tűlevelek kiszáradását, a meleg síkvidékeken a hűvösebb altalaj és a talajtakarás teremtette mikroklíma segít. Jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talaj válik be, kötött agyagtalajban fontos a vízelvezetés, a törpe formák érzékenyen reagálnak a túlöntözésre. Az ajánlott pH körülbelül 4,5–6,5, sok kerti talajban az enyhén savanyú vagy gyengén semleges közeg is megfelel. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, a meleg időszakban rendszeres öntözéssel, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes vagy magas, a törpe fajtáknál mégis megéri tartós kánikulában egyenletes nedvességet biztosítani. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűeknek szánt trágyával, a túlzott nitrogén fokozza a puha hajtásnövekedést és a betegségek kockázatát. Metszést általában nem igényel, a sűrítés érdekében olykor májusban–júniusban visszakurtítják a tavaszi „gyertyákat”. A kéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Gyakori az edényes nevelés, ehhez vízelvezető réteg, jó vízáteresztő közeg és az edény téli védelme szükséges a gyökerek átfagyása ellen, olvadáskor figyelni kell a nedvességre. A törpe fenyők fagytűrése magas, -30 °C körüli, kockázatot inkább a téli kiszáradás és a túlöntözés jelent. A kártevők közül szárazságban takácsatka és levéltetű jelenhet meg, a betegségek közül tűlevélhullás és kötött talajban gyökérrothadás. A tőtávolság a végső szélességhez igazodik, tájékoztatásul párnás formáknál 0,8–1,5 m, szélesebb törpe fajtáknál 1,5–2,5 m körül.

Szerző: Kristýna | Revízió: 27.11. 2025