Feketefenyő 'Hornibrookiana' Pinus nigra 'Hornibrookiana'

Termék részletes leírása

Feketefenyő 'Hornibrookiana' - Dél- és Közép-Európa napos vidékeiről származik, ahol száraz, gyakran köves lejtőkön nő, és jelentős szél- és szegény talajtűréssel tűnik ki. A Pinus nigra 'Hornibrookiana' fajta boszorkányseprűként keletkezett, 1932-ben találták meg az egyesült államokbeli Seneca parkban, ahonnan törpe, talajtakaró formaként terjedt el a díszkertészetben. Nagyon lassan nő, széles, tál alakú, néha szinte kúszó cserjévé fejlődik szilárd, inkább vízszintes ágakkal és felálló, rövid hajtásokkal, amelyek sűrű, szabálytalan, mégis tömött párnát alkotnak. Kifejlett korában a termőhelytől és a kortól függően nagyjából 0,6–1 m magasra és 1–1,5 m szélesre nő, éves növekedése általában 5–10 cm. Tűlevelei merevek, élénk- vagy sötétzöldek, enyhén fényesek, körülbelül 6–10 cm hosszúak, kettesével állnak a rövid hajtásokon, és durvább, de egyenletes felületet adnak a koronának. A fajta nem fejleszt tüskéket, törpe növekedése miatt a kertépítészetben gyakran alkalmazzák alacsony, örökzöld elemként. Szoliterként kiválóan mutat sziklakertben, száraz lejtőkön és előkertekben, a csarabos-hangás kertekben sűrű alapot képez, amelyhez jól illenek a csarabok, a hangák, az alacsony borókák és a díszfüvek. Teraszon és erkélyen edényben egész évben szerkezetet ad, különösen évelőkkel és idénynövényekkel társítva.

A feketefenyő (Pinus nigra) termetes tűlevelű fa, amely Dél-Európában és a Földközi-tenger vidékén, az Alpok alacsonyabb régióiban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. E lenyűgöző faj széles elterjedéséből adódik nagyfokú alkalmazkodóképessége a különféle körülményekhez, amelyeknek kertjeinkben és városainkban kitesszük. Különösen jól érzi magát napos domboldalakon, fényigényén kívül azonban nincsenek különleges igényei. Magyarországon ugyan nem őshonos, de a változó éghajlat miatt főként a meleg síkvidékeken helyenként kiszorítja az őshonos erdeifenyőt. Mindenütt jól fejlődik, még a különösen szegény talajokon is. Jól tűri a szárazságot, és síkvidéken éppúgy megél, mint hegyvidéken. Gyakran azért is ültetik, hogy más növényeket megvédjen a széltől. A faj eredeti formája termetes, nagy méretűre megnövő fa.

Termesztés: Tűleveleinek színe és sűrűsége teljes napon a legszebb, enyhe félárnyékban a fajták egy része továbbra is megbízhatóan fejlődik, de a korona lazább lesz. A szélvédett fekvés főként télen előnyös, amikor a szél és a napsütés együttesen elősegíti a tűlevelek kiszáradását, a meleg síkvidékeken a hűvösebb altalaj és a mulcs által teremtett mikroklíma segít. A jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talaj válik be, kötött agyagtalajban fontos a vízelvezetés, a törpe formák érzékenyen reagálnak a túlöntözésre. Az ajánlott pH nagyjából 4,5–6,5, sok kerti talajban az enyhén savanyú vagy gyengén semleges közeg is megfelel. A konténeres növényeket márciustól novemberig ültetjük, a meleg időszakban rendszeres öntözéssel, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes vagy magas, a törpe fajtáknál hosszan tartó kánikulában mégis megéri egyenletes nedvességet biztosítani. Trágyázása mértékletes legyen, tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűeknek való trágyával, a nitrogéntöbblet növeli a puha hajtásnövekedést és a betegségek kockázatát. Metszést általában nem igényel, a sűrítés érdekében májustól júniusig néha visszacsípik a tavaszi hajtásgyertyákat. A kéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Gyakran nevelik edényben, ehhez vízelvezető réteg, jó vízáteresztő közeg és az edény téli védelme szükséges a gyökerek átfagyása ellen, olvadáskor figyelni kell a nedvességre. A törpe fenyők fagytűrése általában magas, -30 °C körüli, a fő kockázatot inkább a téli kiszáradás és a túlöntözés jelenti. A kártevők közül szárazságban takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül a tűhullást okozó gombabetegségek és kötött talajban a gyökérrothadás. A tőtávolságot a várható szélesség szerint választjuk, tájékoztató jelleggel párnás formáknál 0,8–1,5 m, szélesebb törpe fajtáknál 1,5–2,5 m körül.

Szerző: Kristýna | Revízió: 27.11. 2025