Feketefenyő 'Nana' Pinus nigra 'Nana'

Termék részletes leírása

Feketefenyő 'Nana' - a feketefenyő törpe, örökzöld fajtája. Legfőbb ismertetőjegyei a sűrű, tömör, széles gömb vagy széles kúp alakú korona, a lassú növekedés és a hosszú, sötétzöld tűlevélzet. Az alapfajnál jóval kisebb marad, inkább terebélyes cserjévé fejlődik, mint magas fává. Fiatalon többnyire gömb vagy lapított gömb alakú, idővel koronája kissé megnyúlik, és széles kúp vagy tojásdad habitust vesz fel. Körülbelül 10 éves korára mintegy 1–1,5 m magas és hasonlóan széles. Idősebb korban általában nagyjából 2–3 m magasra és 2–3 m szélesre nő, a nagyon idős példányok ennél nagyobbak is lehetnek. Éves növekedése többnyire 10–15 cm körül alakul. Ágai vastagok, erősek, sűrűn állnak, felfelé törők vagy ferdén szétállók. A fiatal hajtások főként felfelé irányulnak. Tűlevelei kettesével, rövidhajtásokon fejlődnek, merevek, erősek, hegyesek és enyhén ívesek, rendszerint körülbelül 6–10 cm hosszúak. Feltűnő élénk- vagy sötétzöld színüket egész évben megőrzik. Az idősebb növényeken tobozok is fejlődhetnek. Ezek tojásdadok vagy kúposan tojásdadok, körülbelül 4–7 cm hosszúak. Eleinte zöldek, érés közben sárgásbarnára vagy világosbarnára színeződnek, később kinyílnak. Kiválóan fagytűrő, nagyjából −28 és −30 °C-ig, és megőrzi a feketefenyőre jellemző általános robusztusságot és ellenálló képességet.

Feketefenyő (Pinus nigra) termetes tűlevelű fa, amely Dél-Európában és a Földközi-tenger térségében, az Alpok alacsonyabb régióiban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. E lenyűgöző faj széles elterjedéséből adódik nagy alkalmazkodóképessége azokhoz a különféle körülményekhez, amelyeknek kertjeinkben és városainkban kitesszük. Különösen jól érzi magát napos lejtőkön, fényigényén kívül azonban nincsenek különleges igényei. Magyarországon ugyan nem őshonos, de a változó éghajlat miatt főként a meleg síkvidékeken helyenként kiszorítja az erdeifenyőt. Mindenhol jól fejlődik, még a különösen sovány talajokon is. Jól tűri a szárazságot, és síkvidéken éppúgy megél, mint hegyvidéken. Gyakran azért is ültetik, hogy más növényeket megvédjen a széltől. Az alapfaj termetes fa, amely nagyobb méreteket ér el.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, félárnyékban koronája ritkább, és nő a gombás betegségekre való hajlam. Nyílt fekvésben a fiatal fáknak jót tesz a téli szél elleni védett hely, emellett előnyös az olyan mikroklíma, ahol nem áll tartósan a párás levegő. Legmegfelelőbb a jó vízáteresztő homokos vályog- vagy kavicsos talaj, nehéz agyagtalajban vízelvezetés és magaságyás segít. Az ajánlott pH körülbelül 4,5–6,5. A konténeres facsemetéket márciustól novemberig lehet ültetni, fagyott talajba nem, meleg időszakban a teljes begyökeresedésig, általában az első 2 szezonban rendszeres öntözéssel. Begyökeresedés után a szárazságot többnyire jól tűrik, a tartós pangó víz azonban növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás legyen mértékletes, rendszerint elegendő tavasszal komposzt vagy lassan oldódó, tűlevelűeknek való trágya. A metszés a száraz ágak eltávolítására korlátozódik, egyes fajoknál a sűrítés érdekében májustól júniusig visszavághatók a tavaszi „gyertyák”. A kéreg- vagy faaprítékmulcs stabilizálja a talaj nedvességét, és mérsékli a gyökerek túlmelegedését. Fagytűrése általában nagyjából -30 °C-ig terjed, így a kertben rendszerint nem igényel téli takarást, edényben nevelt növényeknél viszont ajánlott a földlabdát mulccsal vagy burkolattal megvédeni az átfagyástól. Szárazságtűrése közepes vagy magas, a fiatal ültetések vízigénye nagyobb. A tőtávolságot bőkezűen kell megválasztani, fajtól és a kívánt koronamérettől függően tájékoztatásul 4–8 m-re, hogy biztosított legyen a levegő áramlása.

Szerző: Kamila | Revízió: 9. 9. 2026