Feketefenyő 'Smaragd' Pinus nigra 'Smaragd'

Termék részletes leírása

Feketefenyő 'Smaragd' - a Pinus nigra rokonságába tartozó feketefenyő-fajta. A faj a természetben Dél-Európa és a Balkán napos, gyakran meszes lejtőit és száraz erdeit népesíti be. A fajtát sűrű elágazás és mélyzöld, sötét tűlevelek jellemzik, amelyeknek köszönhetően télen is kiegyensúlyozott hatást kelt. Növekedése tömörebb, mint az alapfajé, kifejlett korában többnyire nagyjából 2,5–3 m magasságot és hasonló szélességet említenek, koronája szabályos, szoliterként és csoportosan is jól érvényesül. A tűlevelek kettesével, csomókban nőnek, merevek, körülbelül 12–16 cm hosszúak, szétdörzsölve gyantaillatúak. Tavasszal, leggyakrabban májusban és júniusban jelennek meg a porzós tobozkák, idősebb növényeken néhány centiméteres barna tobozok is beérhetnek. A kertben a 'Smaragd' sötét hátteret ad a virágzó cserjéknek, rózsáknak és évelőágyásoknak, szépen kontrasztot alkot a világos díszfüvekkel, valamint a levendula, a cipruska vagy az ürmök ezüstös lombjával. Városi ültetésekben a szél és a por jó tűrése miatt is megállja a helyét. Méretének köszönhetően kisebb kertekbe is illik.

A feketefenyő termetes tűlevelű fa, amely Dél-Európában és a Földközi-tenger vidékén, az Alpok alacsonyabb régióiban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. E tekintélyes faj széles elterjedéséből fakad nagy alkalmazkodóképessége azokhoz a különféle körülményekhez, amelyeknek kertjeinkben és városainkban kitesszük. Különösen a napos lejtőkön érzi jól magát, fényigényén kívül azonban nincsenek különleges igényei. Magyarországon ugyan nem őshonos, de a változó éghajlat miatt főként a meleg síkvidékeken helyenként kiszorítja az őshonos erdeifenyőt. Mindenütt jól fejlődik, még a különösen sovány talajokon is. A szárazságot jól tűri, síkvidéken és hegyvidéken egyaránt megél. Gyakran azért is ültetik, hogy más növényeket védjen a széltől. Akár 20–55 m magasra is megnőhet. Jellegzetes vonásai a sötétzöld, hosszú tűlevelek, amelyek kettesével, kis csomókban állnak. Termése a toboz, amely általában 5–10 cm nagyságúra nő, színe barnától feketéig terjed.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, félárnyékban koronája ritkább, és nő a gombás betegségekre való hajlam. Nyílt fekvésben a fiatal fáknál beválik a téli szél elleni védett hely, emellett a tartósan álló, párás levegőtől mentes, jól szellőző mikroklíma is előnyös. A legalkalmasabb a jó vízáteresztő, homokos vályogtól a kavicsos talajig, nehéz agyagban a vízelvezetés és a megemelt ágyás segít. Az ajánlott pH nagyjából 4,5–6,5. A konténeres facsemetéket márciustól novemberig, fagymentes talajba ültetjük, meleg időben rendszeres öntözéssel a teljes begyökeresedésig, ez általában az első 2 szezon. Megeredés után a szárazságot többnyire jól tűrik, a tartós pangó víz azonban növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás mértékletes, általában elegendő tavasszal komposzt vagy lassan oldódó, tűlevelűeknek való műtrágya. A metszés a száraz ágak eltávolítására korlátozódik, egyes fajoknál a sűrítés érdekében májustól júniusig a tavaszi „gyertyák” is visszavághatók. A kéreg- vagy faaprítékmulcs stabilizálja a nedvességet és mérsékli a gyökerek túlmelegedését. Fagytűrése általában nagyjából -30 °C-ig terjed, így a kertben rendszerint nem igényel téli takarást, edényes növényeknél viszont ajánlott a földlabdát mulccsal vagy burkolással megóvni az átfagyástól. Szárazságtűrése közepes vagy magas, a fiatal ültetések vízigénye nagyobb. A tőtávolság legyen bőkezű, a fajtól és a kívánt koronától függően tájékoztatásul 4–8 m, hogy biztosított legyen a levegő áramlása.

Szerző: Kristýna | Revízió: 30.12.2025